...és még egy idézet az olvasott könyvből...
...azért ezt a képet választottam, mert szerintem Mack és felesége kapcsolatában volt valami megnyugtató...valami ami nem kötelesség, nem elvárás...inkább a várakozás hatotta át mindig az együttlétüket...
„ - Vegyük példaként a barátságot, és azt, hogy milyen drasztikusan meg tud változtatni egy kapcsolatot, ha az életet, mint alkotóelemet eltávollítjuk egy főnévből. Mack, ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy amikor távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nics konkrét meghatározása , eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az valami különleges, egyedi ajánkéd, amelyen senki mással nem osztozunk.
De mi történik akkor, ha ezt a „várakozást" felcserélem - kimondva vagy kimondatlanul - „elvárásra"? Ebben a pillanatban már be is lépett a törvény a kapcsolatunkba. Most már azt várom el tőled, hogy olyan teljesítményt nyúts, ami kielégíti az elvársaimat. Élő barátságunk gyorsan lezüllik szabályokból és követelményekből álló halott dologgá. Többé már nem rólad és rólam szól, hanem arról, hogy mit kell a barátoknak tenniük, vagy mi a felelőssége egy jó barátnak.
- Vagy - jegyezte meg Marck - , milyen kötelességei vannak egy férjnek, vagy egy apának, vagy egy alkalmazottnak, vagy bárkinek ? Kezd összeállni a kép. Azt hiszem én sokkal inkább várakozásban szerenék élni ."
/WM. Paul Young : A Viskó/
Utolsó kommentek