"Amit nem mondhatsz el senkinek,
Az bent a csendben nagyra nő.
Nyálkás pókhálót fon köré
És gonddal őrzi az idő.
Hinnéd,hogy meghalt, bábja elveszett,
De álom pillangói kísértenek,
Mint a szörnyű szép szavak,
Amelyeket nem mondhattál el senkinek..."
forrás:"Syreen"
...az emberek jönnek mennek az életemben...föltünnek, és eltűnnek...
...van aki szándékosan, van aki akaratán kívük...
...én pedig bukdácsolok, mint egy fuldokló a vízben...no ilyenkor fordul meg a fejemben a kérdés : menni vagy maradni ?
...ha éppen fent vagyok, s elég az oxigén, úgy érzem van remény, de meddig elég egy fuldokló levegője ?
Utolsó kommentek