A tárkányi nóta mög a bágyog Kirisztus.
Egy nagy várost láttunk osztán a vőgybe, mondok mitsoda város löhet ez? Mert annyi itt az torony, hogy tán Jeruzsálembe se több, hát a város végin mögtudakoltuk egy paraszti embörtül, hogy mondok mitsoda város ez atyámfija, hát aszondi mi vóna más ha nem Egör városa.
- Egör, mondok, talán bizony itt van a za hirös Egör vára?
- Bizony aszondi nem is Gyöngyösön.
- No mondok hála lögyön az magyarok istenének, hogy ezt is mögtapasztalhatom, mert mondok sok jelös vitéz vót a világon, de Dobó Esvány a legkülömb. No mög is látogatom az ű szent sirját, dehát legelőbb is mőre van itt az vendégfogadó?
Aszondi gyüjjenek kentök velem ahova én vagyok szállva az Mózerhon.
- Hát mondok kend se ide való?
- Nem aszondi, én tárkányi vagyok.
Láttuk is oszt a fogadóba a sok sovány tárkányi jányt, lakadalom lösz náluk, hát bégyüttek az városba, hogy mindönféle pántlikát, koszorut mög füszörszámot vásárojjanak. Oszt, hogy megkóstoltuk az Mózer borát, hát akkor pöndöritöttem az jányoknak ezt a nótát:
A tárkányi leányok
Szüret óta soványok
Azér ojan soványok
Tzina tzin
Elmöntek a huszárok
De verték is érte az hátamat a jányok, hogy aszondi de nagy kutya kend, mondok mán én ijen nótás embör vótam tejjes életömbe.
Másnap oszt hogy bejártuk az várost, hát mögnéztük a hirös várat is, no fenemód szét lütték az törökök, még most is ugy áll, ahogy az háboru után maratt. Mögáltunk az bástya tetejin, mondok uram isten talán éppen ezön a hejön állott Dobó oszt dögönyözte a zellenségöt, de bártsak neköm is hagyott vóna valami hármat hogy az ű emléközetére elagyabugyálhatnánk Börtsökkel mög a sógorral.
Láttuk oszt a koporsóját is mög a zálgyukat, oszt a koporsó tetejin kűbűl ki van faragva az Dobó Esvány uram, no dörék nagy szakálú embör, vasruhába van őtözködve, de mondok akkoriba ez vót a divat, no fene erős embörök élhettek akkor errefele.
Mondok oszt a tárkányi embörnek ki faraghatta ezt? hát aszondi lakik itt a hatvani hóstyán egy kűfaragó, az farag ijenöket.
- No mondok faragtatok véle egy takaros Kirisztust az kösségnek.
Mögkerestük az kűfaragót oszt mondok egy ótsó fajta Kirisztus köllene, de a lyavábúl, hát aszondi életnyi nagyságba 200-áz pöngő, no mondok ijen derága Kirisztus nem való parasztnak, aszondi van készen kurtább is, az ótsóbb, de bágyogbúl van, tsak föl köll fesziteni, az a legótsóbb.
Mögnézzük, hát röndös módos Kirisztus vót, nem is dörága 25-t forintér, ki vót pingálva akkurátusan még a szent vére is, hát mondok a sógornak vögyük ezt mög ha enged a zárábul, oszt kügygyük haza az kotsival az tengör partyárul, hadd lássa az kösség, hogy nem felejköztünk mög rúla.
- Mondok a faragó urnak, hát ölég ezér 18-t forint is, tsapjon kezet az ur.
De aszondi neki is többe van mer tsak az kiföstése 8-tz forint vót az Kirisztusnak.
De mondok nem ojan kelendő portéka ez, mint a tsutora, még nyakán is veszhet.
- Dejszen aszondi eladok én minden hónapba ögy két ijjen Kirisztust, ugy viszik 25-t forintyával, mintha ingyen annám.
- Hát mondok mink nem errűl a vidékrűl valók vagyunk, nálunk ótsóbb is, de mivelhogy egri Kirisztus nints arrafelé 20-sz forintot nem salynálunk érte, ez a zutolsó szavam, ennél többet nem is ér ez. Oszt igy alkuttunk mög a fölfeszitéssel mög fával együtt 22-t frtba.
- Hát aszondi a végin mi lögyön az irás a köröszt ajján? magyarul lögyön-e vagy gyiákul? magyarul mondok, mivelhogy ez magyaroknak szógál majd otthon.
- Hát aszondi, irják le kentök egy darab papirosra.
- Lyó mondok, ezt igy egy firkantásra nem löhet, mer ezt fundámentumosan mög köll gondóni.
Avval átmöntünk a szomszédba az kotsmába oszt ott öszve gondótuk az fölirást. Végre is igy állapitottuk mög:
A MI URUNK |
Hát mán délutánra ki is pingálta az bötüket, ugy hogy mán különben Pestön se löhet, de el is möhet majd a többi Kirisztus emmellett az egész vármögyébe.
Kérdözi osztán, hogy honnan? hova?
Mongyuk.
- Hát aszondi nem lyó erányba haladnak kentök, hanem ippeg forditottan.
Tsak elhültem, hogy mit beszél?
- Hát a zúr mán lyárt ott? mondok.
- Nem, aszondi, nem lyártam.
- No mondok hát akkor ne ilyeszgessön. Mert ihon e za zembör, ez mán lyárt ott, lyobban tudhati.
De a kűfaragó tsak erősködött, hogy aszondi nézzük mög a makfát, a zalfődrül nem Egernek tart, aki Amerikába indul.
Hát osztán mondok hol az a makfa aki mögmutati a zútat?
Aszondi a könyves bótba, a fő utzán.
Elmönünk az fő utcára. Mög is tanájjuk a bótot. Hát mondok aggyanak neköm egy olyan makfát, a kire rá van irva a zút Amerikába innentűl odájig, de bejjebb is, Balaskájig, Falikornyikájig.
Mutat a bótos öggyet. Nézöm. Amerika rajta van azt látom, de hol van Magyarország? Itt aszondi, és rámutat egy akkora kis sárgaságra mint egy dinnyemag.
Mondok ez a kitsi vóna az? Nem ijen kitsi a mi országunk. De mingyán eszömbe lyutott, hogy otthon is a fődtökön kitsire föstötték a zországunkat és azon is sárga vót, bizonyosan ősszel föstötték le, azér. Nodehát rajta van Amerika is majd tsak eligazodunk.
- No mondok hát hogy ez a hitvány makfa?
- Egy forint aszondi.
- Derága mondok. Öt hatos is sok érte.
- Hát aszondi nem adom alább.
- Ejnye de rátartós mondok, hát 7-t hatos lögyön.
- Aszondi nem alkuszunk.
- 8-tzér se?
- Nem aszondi.
Fogom a botomat oszt mondok gyerünk, gondótam majd utánam szól, hát lám mijen a zegri bótos nem szólott utánam.
A zutzán mögállunk oszt mondok mégis mög köllene vönni.
- Minek? aszondi Börtsök.
- Annak mondok, hogy tugygyuk mikor mőre járunk? Arra a kis papirosra mindön rá van irva.
Hát visszamöntem, oszt bekiáttok:
- Nem enged?
- Nem.
- Sömmit se enged?
- Nem.
- De ráadást tsak ad valamit?
- Aszondi azt se.
- No fene mögátalkodott embör e za zegri féle, hát mögvöszöm, ha éppen nem enged az ur, de nem is vöszök én többet Egörbe makfát.
Mögen elővöszi, oszt mondok nem tserélte-e ki?
De mán erre ugy megharagudott hogy nagy mérgesen rámhörken hogy aszondi most mán sömmi pizön se ad.
No möggyült a balyunk. Aszondom a zutzán a Kátsának erigy vissza te, ihol a forint, mert te kikönyörgöd a bornyút is az tehénbűl, hát visszamönt kis vártatva hozta is az makfát.
- No mondok nem haragszik mán?
- Nem aszondi, még pájinkát is adott ráadásul.
Mögtsóváltam a fejemet, de nagyon esküdözött, hogy nem lopta. Nézöm olvasom, hogy mi van rá irva, hát az van rá irva, hogy Gummi arabitzum, de nagyon szép szine vót. Kóstojjuk osztán, mondok most mán elhiszöm, hogy nem loptad, mert ennek sömmi ereje sintsen, azér adta.
Pedig lyó pályinka löhetött valamikor, mert mikorra a Mózerhon értünk, ugy öszveragadt a balyuszunk tüle, hogy még egy hét mulva se tuttuk széjjel szödni.
Gárdonyi Géza
Utolsó kommentek