Mán vagy három napja rázott bennünket az kotsi, a sógor mögszólalt:

- A Zistenfáját annak a Zamerikának messze van-e még?

- Hajaj, - feleli a Börtsök! hun van ammég!

- Fele uttyán tsak vagyunk?

- Bizony nem vagyunk annak.

- No aszondi a sógor én inkább vissza fordulok.

- Ne okoskoggyon kend sógor mondok, még példabeszéd kereködne kendrül, azt mondanák, hogy mögjárta mint Durbints Amerikát.

Evvel mögragasztottam. De hogy mán magam is beleuntam a szüntelen való kotsi ülésbe, hát mondok Börtsöknek mitsoda erányba vüszöl te bennünket?

Hát aszondi Fijume város erányába.

Mondok hát hogyan tartod te ezt a szörnyesztő nagy útat eszödbe, mert én ha százszor mögjárnám is ezt az útat, még akkor se tudnám észbe tartani, hogy mikor mőre fordijjuk az rudat.

- Hát aszondi én nem is a száraz fődi út szörint vezetöm kentöket, hanem a tengöri út szörint.

- Tengöri út szörint? hát hogyan?

Erre osztán elmagyarázi a Börtsök, hogy űk valahányszor Fijuméba igyeköztek, hát mindig ojan erányba fordult az hajó, hogy se napkeletnek se napnyugotnak, hanem a mőre délbe a zárnyék vetődik.

- No mondok látom, hogy értöd a dógodat.

Möntünk tovább.

Látom etzör hogy sűrün forgati Börtsök visszafele a fejit.

- Mit nézöl? mondok.

- Én aszondi mán tegnap óta tapasztalom, hogy valaki jár miutánunk.

- Ki járna? mondok.

Aszondi ahun lépköd a dombon.

Messzire vót, hát nem láthattuk az ruháját, de mondok nem löhet más, tsak finántz.

- Hajts mondok Andrisnak, haggyuk el.

Hajt is Andris, hát látjuk, hogy az is szalad.

Morgadozik Börtsök, egy finántztul szaladunk-é mink négyen? Inkább ájjunk mög a zut görbéjin oszt tsak bizzák rám a többit.

Mögállunk a zut görbéjin, oszt várunk, de legkivált Börtsök az fokossal.

- No mondok magamba, ha ez végig üt annak a finántznak a girintzin, hát az se szagol több dohányt ezön a világon.

Várunk várakozunk, isten ne rója bünömül nem is ügön bántam, hogy minekelőtte Amerikába lépünk möglazsnakolunk egy finántzot, hát etzör tsak oda is bukkanik az embör nagy lehögve. Oszt akkor áll el szömünk szánk, hogy a Kátsa tzigány.

Tsak mögroggyan ahogy möglát.

- Hogyan kerülsz te ide? mondok.

- Hát tsak úgy, feleli.

- Megszöktél?

- Nem, tsak kigyüttem.

- De hogy gyüttél ki?

- Kidült a temletz ódala.

Mondok az aligha dült ki, hanem mögástad gazembör. Hanem hogyan tanáltál utánunk?

- Hát aszondi úgy, hogy a kotsi kerekébül kiáll egy seg, ost ast nézstem mindig a zsúton.

- Hát mondok, mit akarsz?

- Megyek aszondi Amerikába.

- Mégy ám az körösztanyád vakablaktyába!

Jól képön teremtöttem, a botommal is ráhúztam vagy hármat, oszt a végin mögsajnáltam mondok hát tsak telepöggy föl az saragjába ebbatta.