A zindulás se vót baj nélkül.
Másnap röggel meggyuvontunk mögáldoztunk, s minekutána bényeltük a fájin borlevest mög a kóbászt könyvekbe lábbatt a szömöm oszt mondok:
- Hej, sógor sógor, ki tuggya mögen mikor öszünk kóbászt?
A kotsi mán ott állt a zudvaron. Úgy intéztem hogy a zén kotsimon mögyünk Fijuméig, de a 4-gy zsák zabot a kösség adi.
Egy kis hordó bort is tétettem az sarogjába, oszt hogy a sógor még egy tömött zsákot gyűrt a zülés alá mondok mi van abba?
- Abrak aszondi.
Mögértöttem a szöme állásárul.
Mondok bajba kerülhetünk miatta, mer sok a finántz.
- Négyen löszünk aszondi mög a két ló.
A tzigányok mán akkor mind ott vótak a szomszéd faluból, hogy ne úgy indujjunk, mint temetésre, hanem mint kénts szörzésre, örömökkel való útra, noha sejtöttem előre, hogy veszödelmekkel lösz a mi útunk kitüskézve, de mondok az kösség jóvoltáér mindönt elszenvedök.
A nép is ott sokadozott a kösségháza körül apraja naggya oszt úgy réttak mint a zápor esső, de legkivált a zannyukom, mög a jányom.
Éppeg tsillapítani akarom üket, hogy mondok szünnyetök mög a nagy révástúl, mikor úgy belegyükemlött a fogamba a fájás, hogy majd lerogyasztott.
A tzigányok épp akkor kezték rá az nótát, hogy aszondi:
Mikor vüsznek lengyel ország felé
Visszanézök édös falum felé.
De nem látom sem apám, sem anyám,
Sem az édös, sem a kedves rúzsám.
- Mögájjunk mondok.
Hát el is hatták a nótát a közepin.
Nézik, hogy mi a bajom, de hogy a szömömbül is görgedözött az könyv a nagy nyilamattul, azt hitték, hogy a falút bánom, oszt még jobban réttak.
- Ne réjjatok mondok az lebegőhön kapkodva, mert más itt a baj.
- Mitsoda?
- Fussatok el a kovátsér mondok, mer a mi kovátsunknak nintsen párja amerikába se.
A zuraság kovátsa ott is teröm hamar. Kihozatom a széköt a zudvar közepire oszt ráülök, de mán akkor úgy lyárt benne az fájás, mint az tüzes nyárs.
Belenéz a kováts a szályamba oszt aszondi mijiket?
- Ezt a zalsó ápfogat mondok.
A zannyukom fogni akarta az fejemet de mondok ne fogjad, a kováts is mondta hogy ne fogja.
Ráveti a kováts a fogót én mög beleragaszkodok a székbe, de hiába huzi, tsak a fejemet huzi fölfelé, ugy hogy azt gondoltam 1-gy métört nyulik az nyakam.
- Ki köll hozni aszondi az asztalt. - Kihozzák a nagy kerek asztalomat, rááll a kováts, oszt mögen ráveti az fogót a zagyaramra, oszt mögen huzi nagy innal erővel. De hogy nagyon méjen benne löhetött a gyükere, hát nemhogy kigyütt vóna, hanem még éngöm is fölemelt a székkel együtt no ijen fene erős embör.
De nemhijába érti a mestörségit, ahogy a levegőbe lógtam mán, vissza zöttyentött ekkitsit, oszt igy kiröttsent az fogam hálistennek.
Durbints sógor osztán ekkis pályinkát lotyogtatott belém, igy szödelőzköttem öszve mögen.
- No mondok a tzigányoknak most mán tovább muzsikálhattok.
Oszt a Rákótzi nótájával möntünk a faluvégéig.
Gárdonyi Géza
Utolsó kommentek