A zöggyesség mög a kisbiró pélpája.
Minekutána röndbe hattam az kösség dógait, elhivattam Börtsököt oszt ijen irással erősitöttem magamhon hogy aszondi
Öggyesség:
1-lőször. Én Göre Gábor biró ur a mái szent napon mögöggyesültem Börtsök Pétör tisztösségös ifju legénynyel, hogy én ütet föl fogadom vezetőnek és nyelvnek az amerikai utunkra nemkülönben az ott való forgolódásunkra és haza gyövetelünkre.
2-dszor. Ameddig kévánnyuk, addig szógál, vagyis ameddig haza nem kerülünk.
3-dzor. Jár ezér neki egy jó viselő ruha, 1-gy pár uly tsizma, mindönnapi élelöm és egy litör bor.
4-etzör. Ha rávezet bennünket a kéntsös fődre, amit közössen ásunk, abbul 20-sz rész az enyim, 10-z az üvé, 10-z Durbints sógoré, a többi az kösségé.
5-ötzör. A kőtségöt mink visejjük az kösség pézibül Durbints sógorral, de ahon vékonyitani löhet ott vékonyitunk vagyis ott ahon gyümőtsöt tanálunk vagy halat, ott néki is tsak az lösz ami nékünk.
6-tzor. Ha nem tud rávezetni bennünket a zaranyfődre, akkor kézpészt semmit se kap, de itthon vagy bakler lösz, vagy kisbiró, igéröm.
7-zör. Én parantsolok Amerikába is nempedig a zamerikaji biró ű pedig illendőképpen engödelmesködik.
Ájjuk:
Durbints Pál, Göre Gábor,
eskütt. biró ur.
Börtsök Pétör.
A zutravalót igy állitottuk öszve:
| 1-gy ódal szalonna | öszvesen | 3-m ódal |
1-gy kinyér | " | 3-m kinyér | |
1-gy zsák | " | 3-m zsák | |
1-gy ümög | " | 3-m ümög | |
1-gy gatya | " | 3-m gatya | |
mög a ralytunk való ruha. |
Minekelőtte elindultunk vóna, vöttem a kösség kőtségin egy beteg marhát mög két hordó bort, hogy mondok ne ugy vájjunk el mint az kutyák. Oszt kidoboltattam az közös vatsorát ekképen:
Tudtára adatik mindönkinek, hogy keddön este harang szó után közös vatsora lösz az kösségháza udvarán, minekokájér mindönki ott lögyön búcsúvétel végett, oszt tángyért és ögyéb övő szörszámokat is hozzanak magukkal, valamint kantsót szilkét vagy poharat is.
Hát ott is vót keddön mindönki az kösségháza udvarán, hátul mög a kertbe pattogott a tüz a vaskondérok alatt.
A zasztal három sorral vót, de a zutósó sor mán ojan hosszú vót, hogy benyult a zistállóba. A közepire a zannyukom teritőt tött, mög ögynöhány szép rúzsás tángyérat, mert ott én ültem, jobb oldalamon az pelébános ur, balrul Durbints sógor.
Mondok Túrús sógornak fordujjon mán kend öggyet az kertbe, hogy mér nem tálalnak?
Hát avval gyön vissza, hogy aszondi mönnyek félre vele ekkitsit.
- Mi baj? mondok.
- Aszondi, a kisbiró vagy elbújt vagy mögszökött, oszt a pélpáját keresik.
- Ejnye mondok, hát mér szökött vóna mög?
- Azér aszondi, mer ahogy kavargatta az paprikást, hát beleejtötte az pélpáját.
- Mondok hát abbul a kondérbúl a harmadik asztalhon tálajjanak, ahon a zsöllérség ül.
- De aszondi éppen az a baj, hogy nem tuggyák, mijikbe esött a pélpa.
- Hej! hogy az Isten taszitsa gödörbe! bizony még énelém kerül az pélpa, oszt mondok most mán tsak tálajjatok, talán akközbe előkerül.
A népség tángyérokba kapta az paprikást, nekünk hármunknak urassan egy nagy tálba atták, hogy vöhessön kiki magának ahányszor tetszik.
Hogy im az papunk is ott vót, hát beszélgettünk, oszt ű nem lyavallotta, hogy Amerikába mönnyünk, mer aszondi nagy vállalat az.
- Hát mondok fő úr lyárt talán mán ottan?
- Nem én aszondi, de azér tudok rúla.
- Hát mondok az a fő, hogy igaz-e a zarany vagy nem igaz, hogy ott teröm.
- Az aszondi igaz.
- No mondok hát akkor a többi nem kérdés.
Öszünk, iszunk.
Mondok az pelébános urnak, hogy ízlik?
- Lyó aszondi.
De övött is ugy, hogy a szöme is düjjett belé.
Etzör oszt aszondi nézze mán kend mitsoda hosszú tsont áll ki az tálbúl.
Nézöm, hát mondok nem tsont az, ö. m. a f., hanem a kisbirónak a pélpája.
Igy tanáltuk mög az pélpát.
Gárdonyi Géza
Utolsó kommentek