A tsizmám követközött vóna, hogy kinek hagyom, ha möghalok, mikor bézörget Fodor Ádány, hogy aszondi nagy lélökzettel itthon van-e kend biró uram?

- Itthon mondok mi köll?

- Aszondi gyüjjék ked üstöllést a zurasághon mer baj van.

- Mitsoda mondok.

- Aszondi valami tolvaj.

- Hát mondok mögfogtátok?

- Aszondi még nem.

- Hát mondok mér nem?

- Azér aszondi mert nem merjük.

- Mér nem meritek mondok?

- Azér aszondi mert pistój van nála.

Kapom az botomat oszt möngyök, hát ott a sok embör a ziróház előtt a sok lámpás, a sok vasvella.

- No mondok hát mi van itten?

Mutati a zispány, hogy mögásta valaki az falat, oszt bébútt.

Mondok hát bé köll mönni.

Aszondi de bent van ám még az lopó, a zimént is még látzott, hogy világosit bent magának.

- Hát hun a kúts?

- Itt van, tessék.

- No mondok hát csak nyissa ki.

Kinyiti a zispány, oszt aszondi tessék.

- Mondok tessék magának, maga itt a gazda.

Aszondi nem a zű dóga.

Mondok hát ki háza e, ha nem a maguké?

Aszondi ű nem tolvajfogó.

Mondok hát hol a kisbiró? Kisbiró előre.

- Mán aszondi mögengeggyek de ű inkább lötöszi az hivatalt.

- Mondok az nem úgy van, ha nem végzöd a hivatalodat, büntetés vár rád.

De a kisbiró erre se mozdult.

- No mondok, hát nints embör az faluba?

Hallgatnak, öszvetekingetnek, hallgatnak.

Aszondi a zispán mán nints más csak hogy kigyelmed mönnyön előre.

Mondok én nem möhetök, mert az biró arra való, hogy parantsojjon, mög hogy itélközzön, nem pedig hogy tolvajt kurkásszon.

Gondótam magamba bizony még belelü az hasamba.

Utóvégre is Börtsök lépött elő hogy aszondi 1-gy litör borér mögtöszi, hogy bemén.

- Mögadom mondok, tsak erigy hát.

Kapi a vasvillát oszt béugrik, szurkál ide oda a sitétbe, be is düti nagy dürrenéssel az fisonyér almárijom ajtaját. De nem jajgat senki.

Bétolakodik akkor a népség is, hát akkor láttyuk a lámpás világnál, hogy föl van törve a zasztal, oszt a mi ott vót 78-tz garajtzár, azt mind elvitte, de hova lött az zsivány?

- Itt van aszondi a zispán az kandalló kürtőbe, mert ihol a lába nyoma is az hamuba möglátszik.

- Gyere le gazembör mondok akárki vagy.

De a nem is felelt.

- Gyere le mondok mer rosszul lyársz.

Arra se szólott.

- No mondok tüzet alá de hamar.

Hát alig lobbantik mög a szalmát, lehuppan ám az tolvaj tsakugy föllegzik az koromtul mint az fekete ördög.

- Ki vagy mondok.

- Jaj tsókulom kezsitlábát. Igy kezdi.

Hát errűl ösmertük mög, hogy a Kátsa tzigány.

- Mit keresöl itt te hóhér tulipántya?

- Aszondi sömmit tsukolom kezsitlábát biró uram, tsak ast nézstem, hogy nem kell-e kájhát tapastani? Mert régen tapastottam.

- Mondok mér nem nézted mög nappal?

- Aszondi nem mertem.

- Mondok hát az asztalt ki törte föl?

- Nem tudom, bizsony isten nem tudom.

- Hát a falat ki ásta ki?

- Hogy tuggyam én ast, nem vagyok én bakter.

- No mondok motozzátok mög.

A Kátsa kézzellábbal hadonászott, hogy nem engedi, mert ű tsiklandós, de azér mögvatatták, oszt 78-tz grajzárt találtak a zsebibe.

- No mondok befelé.

Esdeköl oszt az uton, hogy ne tartsam sokáig a tömlötzbe, de mondok más tömlötzbe kerülsz te, az nagy törvény tömlötzibe, mivelhogy falat ástál.

Oszt nagyon mögsajnáltam emmiatt, mert mondok magamba miattam keverődött ez bűnbe, mivelhogy késérni akar Amerikába.