JÉKELY ZOLTÁN: TÜCSÖK
*
Csak hallanád, de szomorún, de szépen
szól a tücsök. Valamiben csalódott.
Rövid a nyár! Elmerülnek a boldog
napok a nagy idő kék tengerében.
Hogy sir szegény! Húros kis lelke reszket,
majd szétszakad belé. Mit bánja ő!?
Ha elpusztul, örök emlékezetnek
őrzi hangját a fű, a fa, a kő.
Az életből odaadnék öt évet
ha így sírhatnám bár egy éjszakán át
csontvázam s vérem bő szomoruságát.
Tudom, úgy fájna neked ez az ének,
mintha tücskök százai zengenének,
melyekre már leszálltak őszi párák.
S tudom, soha el nem felejtenél,
emlékemet felszívnád, mint a pók,
s lehetnék gyilkos, őrült, vagy halott,
élnék benned, mint újuló remény
és amig el nem aluszik a véred,
lelked mélyén maradnék feketén,
mint pincefalban, hol nem jár a fény,
kapaszkodó, gubancos denevérek.
***
...életem első tücsökfotója...:)
...éppen fel akartam venni a gumicsizmám, mikor is megpillantottam őt...
...bementem a fényképezőgépért, hogy megörökítsem, de eltűnt...kerestem egy ideig, sajnáltam , hogy elszökött...
...amikor a csizmát fel akartam húzni, valaki mocorgott benne...hát kiráztam...
...benne lapult...:)...ráugrott a papucsomra és ott üldögélt...hát így sikerült mégis lencsevégre kapnom..:)
Utolsó kommentek