...tegnap ilyent csináltunk...és igaz, hogy a kanalat nem ettük meg, a tányért azt igen...:):):)

Cipóba töltött gombakrémleves...nagyon finom volt...:)

...első gondolatom : Mátyás király és Gergő juhász volt...

...ismeritek a mesét ?

Gergő juhász kanala

Mátyás királynak egyszer hírül vitték a hírvivői, hogy valahol a kecskeméti pusztákon él egy olyan juhász, akin még nem fogott ki senki emberfia. "Több esze van, mint a budai bírónak, pedig az már csak okos ember, mert még a hajdúkkal is deákul beszél. Gergő juhásznak hívták ezt a furfangos pusztai embert.

Nosza, szalajtotta a király kengyelfutóját a kecskeméti buckák közé: mondja meg Gergő juhásznak, hogy tekintsen be Budavárába, szeretne vele megismerkedni a magyarok királya.

Gergő juhász semmit se szólt, azt is lassan mondta, csak magára kapta az ünneplő ruháját, füttyentett egyet a Gurujj kutyának, aztán megindult Budavára felé. Negyednap föl is érkezett, de a palota kapuján nem akarta beereszteni az alabárdos vitéz a Gurujj kutyát, merthogy azt nem hívta a király. Azt mondta, majd vigyáz ő rá, míg a gazdája visszajön. Gergő juhász belenyugodott.

Hanem a királlyal annál tisztességtudóbban beszélgetett a juhász. Olyan parolát adott neki, hogy csak úgy csattant, mind összeszaladtak rá az udvari cselédek.

De a király is nagyon szíves volt hozzá, maga vezetgette körül a kincsesházában.

- No, juhász, mire becsülöd ezt a sok drágaságot? - kérdezte tőle nagy nyájassággal.
- Alássan megkövetem, uram királyom, szép ez nagyon, majd belevakul az ember, de azért egy kis háromnapos csendes tavaszi eső mégiscsak többet ér.

A király elnevette magát, hogy így meg tudott felelni a juhász. Mert csakugyan, ha nincs eső a tavaszi vetésre, nem terem búza, nem lesz kenyér, s nincs mit enni. Mert mégiscsak a kenyér a legdrágább kincs.

No, abban az esztendőben nyilván nem voltak szűkében az esőnek, mert délebédnél az asztal csak úgy görnyedt a sok drága étel alatt. Mindenkinek a tányérja mellé oda volt készítve a kakastejes fehér cipó. Piros a haja, mint a rózsa, láb bele, mint a selyem.

Hozták a szakácsok az első fogást: aranyszínű tyúkhúslevest. Ahogy betálalták, azt mondja a király: .
- Lássunk hozzá, urak, huncut, aki meg nem eszi a levesét!

Mert majd el is feledtem mondani, hogy a bárók, grófok, hercegek mind ott ültek a király asztalánál, de azért a király jobbján mégiscsak a juhász ült. Kínálgatta is erősen: .
- Ne kéresd magad, Gergő fiam, mondom, huncut, aki a levesét meg nem eszi. .
- Az ám, uram király, de nekem nem adtak kanalat - felelte a juhász. Nem ám, mert meg volt parancsolva az inasoknak, hogy felejtsenek el Gergőnek kanalat adni. Kíváncsi volt rá a király, hogy vágja ki magát a juhász a csávából. Hanem azért mégis úgy tett, mintha nagyon haragudnék.

- Ejnye, jeges teringette! - fordult a cselédnéphez. - Mindjárt hozzatok egy ezüstkanalat az én vendégemnek, vagy hátraköttetem a sarkatokat! Kifordult az öreg főinas, aki előre be volt tanítva, de csak sebtiben visszajött: - Fölséges királyom, a királyné asszony elvitte az asztalfia kulcsát, nem lehet kanalat kivenni.

- Sose búsulj, uram király - legyintett Gergő juhász a kezével -, nem maradok én azért éhen.

Avval szép csendesen lekanyarított egy pillét a kakastejes cipóból, kiszedte és megette a belét, az üresen maradt héjával pedig olyan szépen kikanalazta a levest, hogy egy csepp sem maradt a tányérban.

Az urak összenéztek, mikor egyszerre csak megszólal ám a juhász nagy hidegvérrel: .
- Hanem oszt most már huncut ám, aki a kanalát meg nem eszi, mint én az enyémet!

Három falatban lenyelte a cipóhajat, amellyel a levest, bekanalazta. Lett erre olyan nevetség, hogy kihallatszott Budavárából.

Mátyásnak annyira megtetszett a Gergő juhász maga föltalálása, hogy egy tarisznya arannyal eresztette útnak ebéd után.

Azt hazavitte Gergő Kecskemétre. Azazhogy nem az egészet, mert egy aranyat odahajított az ajtónállónak, amiért a Gurujj kutyának gondját viselte. Úr lett Gergő juhász a sok pénzből. Ezután piros csizmában őrizte a juhokat, és mézes kalácson tartotta Gurujj kutyát.

Meg is maradt az emlékezete. Mifelénk még most is azt mondják az olyan emberre, aki sebesen elvégzi az ebédet, vacsorát: .
- Bekapta, mint Gergő juhász a kanalát!