"Ha a fák, füvek vagy akár az erdei állatok szólni tudnának , látván az embert és viselt dolgait, azt mondanák szánakozva:- Óh, te szerencsétlen, honnan tévelyedtél ide, és hogyan fogsz te itt élni? Azt hallottuk, hogy minket is csoportosítottál, nevet adtál nekünk, de még a csillagokkal is foglalkozol, bár lábad lassúbb a zergénél, a gégédből olyan hangok jönnek elő, hogy a hozzád hasonlók sem értik meg mindig.
Rajtunk pihenhetsz - mondanák a füvek -, de ki ne tépkedj bennünket a földből, mert neked fogunk hiányozni. Mi alánk menekülhetsz az eső meg a tűző nap elől - mondanák a fák -, de ne akarj minket leigázni, mert akármilyen furcsa, idegen jövevény vagy, azt az oxigént szívod, amit mi növények kibocsátunk..."
Ancsel Éva
...hát ha így folytatjuk, nem biztos , hogy sok marad abból az oxigénből...
Utolsó kommentek