A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
A trón magasba emel, az oltár megszentel.
A Férfi az ész, a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.
A hőstett nemessé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
A Férfié a hatalom, a nőé az érzelem.
A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság.
A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.
A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.
A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.
A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.
A Férfi gondolkodik, a Nő érez.
A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.
Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.
A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.
Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.
A Férfi templom, a Nő a szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentély előtt térdet hajtunk.
A férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az Ég.
Victor Hugo - Átszellemítés
...az a bizonyos" Hosszuhaju veszedelem"...:)...szerintem nem is vagyunk annyira veszélyesek...:)
...és hogy ír Gárdonyi a nőkről és férfiakról ?
A nőben mindig az anyát tiszteljük. Akkor is ha még távol van az anyaság. Akkor is ha már rég tul van rajta.
A Végtelenség láthatatlan örök folyama érint meg mindig, ha anyát Iátok. Isten gyümölcsfája ő. Őreá száll virágul a Végtelenségből jött lélek. Az ő szíve véréből sző magának testet. Mindig érzem, hogy Isten megbízottja ő. Az Ég szivárványa le hogy ér, női vállat érint.
Ha csakugyan mink vagyunk a bibliai bukott angyalok, a férfi magasabbról bukott, mint a nő. De a nőnek a szárnyból többje maradt.
A férfi magában: kerek egész.
A nő: mindig tört szám, s a kiegészítését mindig másban találja. Az a más többnyire férfi, de lehet nő is. Két nő már lehet egy egész, három méginkább, de egy nő egymagában a saját érzése szerint is hiányos ember.
A nők vízzel írnak, tűzzel beszélnek. Férfiak közt sok az akadozó nyelvű; a nők mindig hibátlanul beszélnek. Férfiak közt sok a lassu beszédű, nők közt a szapora beszédű több.
Van-e egyáltalán hebegő, dadogó nő?
A világ legprózaibb látványa az lenne, ha föl lehetne eleveníteni és egy társaságban szemlélni azokat a hölgyeket, akiknek neve és személye a költők verseiből ismeretes.
Az 1900-iki párizsi kiállítás főkapuján Párist egy fiatal pongyolába öltözött nő jelképezte. Rám Páris nem így hatott, hanem inkább, mint egy vén kifestett arcu dáma, aki cigarettát szí, abszintet iszik, és műfogakkal nevet.
Mindig különös nekem, mikor valakiről azt mondják:
Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt.
Olyan, mintha azt mondanák valakiről, hogy:
- Úszni tanította ezt meg ezt a halat...
Ha a nők tudnák, hogy az okos szem menynyire szépíti az arcot, - mindig halgatnának.
A nőjogositók két-három asszonynevet emlegetnek, hogy az értelmi és művészeti munkában híresek. Hát persze: vannak szakálas asszonyok is.
Hosszuhaju veszedelem:
A nők fiatalemberre leső angyalarcu pókok.
Utolsó kommentek