"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom
Így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül
Mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy,
Mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!
Az egész világ tied, szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg és hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha
Magadnak tartod! Amiből másnak nem adsz,
legyen az arany, iszappá válik, legyen gyönyör, halállá válik.
Elbocsátalak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért,
Aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel,
Amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál,
És minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg...
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!"
(Szilágyi Domokos: Harminckét sor a boldogságról)
Utolsó kommentek