Ibolya illat szállt a levegőben, langyos szellő lengedezett a kertek fölött, és a madarak vidám csicsergésbe kezdtek. Minden élőlény érezte, hogy most kezdődik igazán az élet...

Ez a tavasz nagy esőket hozott magával, és két napja már úgy esett, mintha dézsából öntötték volna.

A gazda szomorúan kémlelte az udvart .Szerette volna elvetni már a cukorborsót, retket, de ez teljesen lehetetlen volna. Aztán gondolt egyet, felkapta az esőkabátját, és futott a kamrába cipőért. Mikor Bakancskáért nyúlt, egy szürke kis egér ugrott ki belőle. Ijedtében még fel is síkított.

- Inkább ma a gumicsizmát választom. Látom, egészen szép fészket raktak benned, Bakancska. Kicsit szomorú lett, de sietett a kertbe, meg akart nézni  tavaszi virágait, hogy hajtanak-e már ? Itt ott kibújt már a krokus aprócska feje, és a primulák szép zöld leveleket hajtottak.  Akkora volt a sár, hogy majdnem elmerül egy óvatlan pillanatban.

Sietett vissza a házba, és főzőtt egy forró teát. Még iszogatta, gondolta , kihasználja ezt az esős időt, s rendet rak a nagyszekrényben. A sok téli ruha hegyén-hátán benyomkálva, kicseréli őket a tavaszira, s legalább ki is selejtezi őket.

Gyorsan haladt a munkával, már csak a szekrény alsó polca maradt, ahol is a cipőket tartotta, dobozba zárva. A felét se hordta , gondolta teljesen feleslegesen foglalják a helyet, hagyott kettőt,amit még tavaly viselt...de egy doboz a szekrény legmélyén még ott lapult.

- Te meg majdnem itt maradtál  - mondta mosolyogva, s kivette a tűzpiros  tűsarút a dobozból.

- Mekkora vízhólyagot tudsz te csinálni. De ennek vége, mehetsz a többivel a padlásra. Visszatette a doboz tetejét,és a többi tetejére dobta.

Mindent bepakolt egy nagy zsákba, és már vitte is fel a padlásra.

A létrafeljáróban észre vette Bakancskát . Golndolkozott , vele mi is legyen ? Kidobni sajnálta, túlságosan hálás cipő volt. Bement az új bakancs dobozáért,  berakta abba.

- Sosem hagytad, hogy átázzon a zoknim, mindig hűséges voltál hozzám. Majd egyszer, évek múlva megmutatlak a gyerekeimnek. Elmesélem nekik,  hogy te egy valódi , bőr Bakancska voltál, amilyenhez tényleg szerencse kell. Megsímogatta Bakancska kopott orrát, és betette a többi közé, pont Tűsarokra.

Esteledett. Az eső is elállt. Csendes, csillagos éjszaka borult a vidékre. Mindenki elszunnyadt a házban, és mélyen aludt.

Bakancska ekkor még nem is sejtette, hogy Tűsarok is a padláson van, de valaki megszólat nagyon kevélyen, s nagyon büszkén elkezdett siránkozni.

- Te jó ég, hogy hová is kerültem ! Ilyen sok  lim-lommal  egy zsákba. Ezt nem hiszem el! Tennem kell valamit. - addig, addig ugrált a dobozban, még végül is kibújt belőle. Tűsarkával kiszúrta a zsák oldalát és kiesett a padlás hideg talajára. Bakancska közvetlenül rajta volt, így  ő akarva akaratlanul is utána esett a lyukon. Ott álltak most már egymás mellett, és bizony ezen váltóztatni nem tudott senki.

Tűsarok kicsit megszeppent, mikor meglátta , hogy egy padláson landolt, a sok pókháló és por megijesztette. Sosem látott még ilyent. Ráadásul itt még sötét is volt, és valami cincogás hallatszott távolból.

- Úgy félek. Fázom is, nagyon hideg ez a hely. - Tűsarok elejtette első könnyeit, melyek végigfolytak a lakkos testén.

Bakancska észrevette Tűsarok kétségbeesését, és megpróbálta őt vígasztalni.

- Ne félj Tűsarok, nem vagy egyedül. Majd én vigyázok rád. Egérke meg úgy sem mászik beléd, te túl hideg vagy neki, engem viszont már megszokott.Szereti a puha bélésem.- mondta neki kedvesen és közben elmosolyodott.

- Tényleg nem haragszol, Bakancska? Meg tudod bocsájtani, hogy olyan büszke voltam ? Elfogadsz még azok után barátodnak, ahogy beszéltem veled ?

- Látod , egy helyre kerültünk. Mit váltóztatna már a múlt a jelen helyzeten. Értelmetlen lenne itt a kies padláson hajba kapni,  marni egymást. Most már csak egymásra számíthatunk. Tegyük széppé a hátra lévő időt, s éljünk barátságban.- ajánlotta csendesen Bakancska.

Erre már Tűsarok is elmosolyodott, végre elfogadta a neki szánt sorsot.

És akkor történt valami nagyon szivet melengető ! Bakancska barna fűzői kibomlottak és váratlanul körbefonódtak Tűsarok vékony , tűzpiros  sarkain.

-Bakancska, már nem is fázom annyira-súgta nagyon halkan Tűsarok, miközben mély álomba zuhant.

 Igy aludtak el az  első közös éjjelen...