Tűsarok és bakancska...

Alig várta már, hogy megszabaduljon tőle, ahogy a kiskapuba ért, lerúgta a lábáról, és mezítláb futott be a hideg teraszon...jól esett a bokájának a hideg, egész éjjel úgy érezte, forró, tüzes parázson táncol.

Ahogy beért az előszobába , ledobta a tűzpiros, lakk tűsarkút.A bakancs mellett landolt, félig ráesve. Tegnap este nagyon sietett, hogy el ne késsenek, s a favágásból egyenesen bejött, nem vitte már el a kamrába, s most itt hevert piszkosan, árván.

Csak ledobálta a ruháit, s már ágyban is volt . Olyan gyorsan elaludt, hogy semmit sem hallhatott a cipők beszélgetéséből...

Tűsarok elkezdett háborogni, hogy egy ilyen ócska, kihordott, koszos bananccsal kell érintkeznie.

- Felháborító, hogy pont ide dobott ! - kiabálta .

- Ne aggodj, majd segítek, kicsit oldalra fordulok, s már rajtam sem vagy - mondta  Bakancs teljesen nyugodtan.  De azért ne gondold, hogy egyedül te vagy neki fontos, hiszen nélkülem ki sem megy a kertbe, udvarra , szereti a kényelmet - nevetett  Bakancs. - és ne feledd, én sokkal idősebb vagyok , mint te. Ha jól emlékszem idén tötöttem az ötödik évemet.

- Én csak pár hónapos vagyok , és volt már egy utam , egy gyönyörű előadáson, minden csillogott, villogott, annyira szép volt. Igaz, a gazda 10 perc után lerúgott a lábáról, de ezt senki nem vette észre, mert az egész az asztal alatt történt. Ha te hallottad volna azt a zenét ! Mond csak, te merre jártál az öt év  alatt ? Voltál már egyáltalán ilyen helyen ?- kérdezte büszkén Tűsarok .

- Mikor új voltam, voltam a hegyekben, hatalmas hórengeteggel találkoztam . Aztán jártam egy nagy folyónál is, láttam hogy kell tüzet rakni, szalonnát sütni. Engem állandóan visel, talán csak az augusztus az egyetlen hónap, amikor nem húz fel. Mond Tűsarok, láttál már csigákat, bogarakat, ahogy melletted másznak...érezted már a firssen vágott fű illatát ? és azt vajon tudod-e milyen a fűrészpor színe ? -kérdezte Bakancs kicsit kíváncsian.

- Engem ilyen dolgok nem érdekelnek. Látod, én lakkal vagyok bevonva, ha fűrészport szagolgatnék, vagy csigák másznának rám, egyből lejönne a máz, és megkopna a szép piros színem. Most voltam másodszor kint a dobozból, ez egy igazi Katalin bál volt. Hogy mennyi dícséretet kaptam!!! Mindenki velem foglalkozott! Csodáltak, hogy milyen gyönyörű vagyok! Igaz, a gazda az illemhelyen azt mondta, legszívesebben téged hozott volna, de hát egy piros estélyihez mégsem vihetett ...sajnálkozott, és engem a vécébe akart hajítani. Ez nagyon fájt, még sírtam is. Gondoltam , ezekért  a csúnya szavakért csinálok neki pár apró meglepetést a lábaujjaira. - nevetett gúnyosan közben Tűsarok.

- Nem sajnáltad szegényt ? Annyit dolgozik, és ezzel megnehezíted a helyzetét.

- Kibír pár vízhólyagot, és legközelebb jobban meg fog becsülni -monda büszkén Tűsarok.

- Fogd vissza magad, hiszen már teljesen világos lett, felébrednek, s meghallják a beszélgetésünket. Nem szeretném, ha miattunk nem tudnának pihenni, aludjanak csak nyugodtan.

A beszélgetés itt véget is ért, másnap Tűsarok egy alapos tisztítás után visszament a puha , bélelt dobozba.

- Elrakom még, s gondolkodom rajta, hogy mit is csináljak vele, de felhúzni többé nem fogom - mondta a gazda. Talán elajándékozom valakinek, hiszen mindenki odáig volt tegnap este a gyönyörűségtől , hogy milyen csodaszép ! Csak egyszer próbálnának benne járni, nem tudom dícsérnék -e azután ?

Bakancska kikerült a kamrába,  Gumicsizma mellé. Ő már régi barát volt, nagy esőkben váltották egymást a gazda lábán. Még egészen új volt, talán egy éves lehetett, rajta még nem fogott az idő.

Teltek a napok, hetek...Tűsarok és Bakancska azt hitték, hogy soha többé nem látják egymást.

...és eljött a karácsony....

...folyt.köv.....