Madarak ...
Hó esett. A tar hegy orma
habfehéren integet.
az erdőkből a hó leűzött
őszapókat pintyeket.
Almafánk és csipkebokrunk
madarak tanyája lett...
Walther von der Vogelweide
lelke száll a kert felett.
Titkos erdőn, vadcsapáson,
babonás ösvényeken
ez a nyugtalan madár-raj
hányszor volt kíséretem.
Megannyi füttyös és bolondos,
vígan cserregő barát...
Megetetem Walther von der
Vogelweide madarát.
Most a ködből méla hangok
hullanak, mint halk rimek.
Bús pirók-jel. Csak varázsló
és poéta érti meg.
Pinty felel rá. Cinkeszó: - Most
szállingózni kezd a hó.
S Walther von der Vogelweide
megölel a múlton át, mint
mesebeli nagyapó.
(Áprily Lajos)
ÖKÖRSZEM LETT A KÉK MADÁRBÓL...
Csodáltat a csúf szennyerecske:
mert néki is van nefelejcse
nyáron! Vízében van zene!
S van titka: víg ökörszeme
Mert part-odvában bújva bölcsen
telelget itt a csöpp ökörszem:
ha meglát, guggint s elröpül
a zörgő fű s gizgaz közül.
Vén lantost, lám a nagy csodáknak
tűntén e semmi is csodáltat:
ökörszem lett a száz határ
kertjén át űzött Kék Madár!
Mécs László
Utolsó kommentek