A boldogság...
A boldogság, az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat, és sose faggat.
Az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába -
a bánat mindig sánta.
Nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon -
Az út alattam bársony!
Zelk Zoltán
2010.01.29. 10:01 Amerika24
5 komment
Címkék: ZOLTÁN Zelk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amerika24.blog.hu/api/trackback/id/tr166166157
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
margit2 2010.01.29. 18:47:03
Ó de kedves kis vers! %smile%
amerika24 2010.01.29. 20:08:30
Margit!
...valahogy annyira a szivemig ér...ez valami csoda...:)
Zephyr 2010.01.29. 22:03:22
szebben én sem tudtam volna megfogalmazni, amerika;ez egy szívhez szóló csoda
skyppy 2010.01.30. 04:18:26
:-)))..megyek ugrálok, csak meg ne üssem a bokámat:-)))))))))
amerika24 2010.01.30. 07:22:21
Zephyr!
...olyan érdekesnek találom így megfogalmazva, de ha jobban átgondolom, tényleg az apró dolgok annyi boldogságot tudnak nyújtani...
...ölbe vesznek, elringatnak és nem kérdeznek...
Skyppy!
...:) nem fogod, hiszen az út alattad bársony...:)
Utolsó kommentek