Orchideák 
Földünk egyik legnépesebb növénycsaládjába tartoznak az Orchideák. Mintegy 20.000 fajukról tudunk, különböző fajtái megtalálhatóak a Föld minden részén. A termesztõk által létrehozott hibridjeikről még nem is beszéltünk. Változatos szín és formaviláguknak köszönhetően pl már a XIX században nagyon keresettek voltak ezek a növények, de akkor még csak a gazdagok kiváltsága volt. A gyüjtők körében pedig óriási méreteket öltött begyüjtésük. Hazánkban is élnek őshonos Orchidea fajták Ezek a nagyjából 60 fajt számláló védett, talajlakó évelő növények. Ezek között, legyen az cserepes vagy vágott virág, nagy számban találunk úgynevezett epifita (fákonélő) növényeket is.
Ahhoz, hogy tudjunk velük bánni, meg kell ismernünk jobban őket.
Az orchidea hajtásrendszere alapvetően két csoportra osztható.
A trópusi orchideák hajtásrendszere alapvetően kétféle csoportra osztható. Az első csoportba tartozó fajok hatásnövekedése, kifejlődése után leáll, a továbbnövekedést a későbbiekben az egyik oldalrügy biztosítja (pl. csónakorchidea). A másik csoport hajtása függőlegesen hő és folyamatosan biztosítja a továbbnövekedést, míg a virágzati szárak a hajtás oldalrügyeiből fejlődnek (pl. pillekosbor)
A gyökérzetük életmódjuktól függően változatosan alakulhat. A talajlakó fajoké vastag, ritkás és törékeny; míg a fán élőké dúsak, vastagok, és szorosan az élőhelyül szolgáló fához tapadnak, végük zöld, jelezve hogy itt is folyik tápanyag-előállítás. Felületüket egy speciális szivacsos réteg fedi, amely elősegíti a tápanyagok és a víz felvételét a környezetéből. 
Az Orchidea élőhelyére jól következtethetünk leveléből is. A párologtatás csökkentése érdekében a magasban élő orchideák levelei merevek, bőrneműek, méretük kicsi, míg a talajon élőké puha és nagy méretű, mivel ott magasabb a páratartalom és több vízhez jutnak a növények
Ültetőközegek orchideák részére
Mivel a legtöbb orchidea fán él ezért az ültetőközegnek ezt a körülményt kell utánoznia, tehát nagyon jó vízáteresztő-képességgel kell rendelkeznie.
A forgalomban lévő közegek rendszerint durva rostos tőzegből, fenyőkéregből állnak. A kéreg szerkezeti stabilitásának érdekében mindehhez ásványi komponenseket (perlit, tufa, tégla, agyaggranulátum, hungarocell) és néha kavicsot, homokot is kevernek. A káros mikorbiológiai folyamatok megakadályozására gyakran faszenet is raknak a földkeverékbe. Tápanyagokat nagyon kis mértékben vagy nem t
artalmaznak, mivel felhalmozódó tápsókra az összes fán élő orchidea érzékeny. A felhalmozódás elkerülése érdekében kéthavonta tíz percre állítsuk langyos vízbe kosarukat, hogy a felesleges tápanyagok kimosódhassanak.
Általánosan ismert növénytartó az égetett agyagcserép. Az orchideáknak széles, lapos cserép szükséges. Az üvegházakban csak a mázatlan cserepet használják, hogy a felesleges víz a pórusokon keresztül távozni tudjon. Szobában, ahol szárazabb a levegő, mázas cserép mutatós szobadísz lehet, de jobb, ha egyszerübb agyagcseréppel együtt használjuk. A mázas cserépbe ugyanis a növényt cserepestül is állíthatjuk és a két edény közé nedvességek tartó tőzegmohát tehetünk.
Átültetés
Az orchidea átültetése a kezdő szobakertészeknek okoz gondot. A virágüzletben vásárolt növényeket általában nem kell átültetnünk, a közhiedelemmel ellentétben akkor sem, ha müanyagcserépben vannak. A földet azonban mindig megbízható helyen vásároljuk. Aki maga készíti a növényeinek a földkeveréket, arra ügyeljen, hogy az kártevőt, betegséget, rothadó anyagot ne tartalmazzon. Az orchideák savanyú talajt igénylő növények. Ezért javasoljuk a hansági tőzeget, mert ez savanyú kémhatása miatt a legtöbb szobanövény résére alkalmas, de használhatunk pötrétei tőzeget is.
Az orchidea a levegőigényes növények közé tartozik, ezért talajának rostos, levegős szerkezetéhez szükséges az idős erdei- vagy feketefenyő hántolt kérge, melyet a kívánt méretüre apríthatunk. Lassan bomlik le, így az ültetési anyag előnyös tulajdonságait megtartja. Orchieákhoz a 3-4 cm-es darabok a legjobbaK, és az ültetési anyagának 1/3-a legyen fenyőkéreg.
Hidropónia
Vagyis a talajnélküli növénynevelés. A gyökereket valamilyen semleges közegbe, pl. Gyöngykavicsba rögzítjük, és a tápanyagot oldatokkal juttatjuk a növénynek. Ehhez speciális, kettős falú edényre van szükség. A belsőben van a növény, a külsőben a tápoldat. A tápoldal 1/3 részben lepje el a belső edényt.
Két-három hetente 2%0 -os Wopil vagy Wuxal tápoldatot adagoljunk. A közben elpárolgott vizet tiszta vízzel pótoljuk. Hat-nyolc hetenként öntsük ki a tápoldatot a külső edényből, hogy elkerüljük a sók felhalmozódását.
A módszer előnye, hogy kiküszöböli a rossz földből eredő fejlődési rendellenességet és az öntözésből származó hibákat. Nyaraláskor nem kell növényeink elhelyezéséről gondoskodnunk, egyszerüen megemeljük az oldat szintjét elutazásunk előtt. Alkalmazni azonban csak egyenletesen meleg lakásban lehet. A lehült oldat gyökérpusztulást okoz.
forrás:http://www.wellnesshetvege.hu
Utolsó kommentek