...Dorian beszélgetése Basil Hallward-dal, azon a napon , amikor megtudta, szerelme öngyilkos lett...

...s hogy ki okozta ezt a nagy trragédiát ? ...nem más, mint maga Dorian...

- Hát az Operában voltál? - szólt Hallward, és nagyon lassan mondta ezt, hangja elszorult a fájdalomtól. - Hát az Operában voltál, míg Sibyl Vane holtan feküdt egy kopott lakásban? És arról beszélsz, milyen bájos egy másik asszony és Patti milyen istenien énekelt, mikor az a lány, akit szerettél, még a sír nyugalmát sem kapta meg, hogy csöndesen aludhasson? Jaj, fiam, micsoda borzalom vár arra a kis testre.

- Hagyd, Basil! Nem akarom hallani! - kiáltott Dorian és felugrott. - Ne beszélj ilyen dolgokról. Ami megtörtént, megtörtént. Ami múlt, az múlt.

- Te a tegnapot múltnak nevezed?

- Mi köze van hozzá a most folyó időnek? Csak sekélyes embereknek van szükségük évekre, hogy lerázzanak magukról egy izgalmat. Az az ember, ki ura önmagának, egy szomorúságot éppoly könnyen elintéz, mint ahogy kitalál egy élvezetet. Nem akarok rabja lenni az érzéseimnek. Használni akarom őket, élvezni és uralkodni rajtuk.

- Dorian, ez borzasztó! Valami egészen megváltoztatott. Ugyanannak a szép fiúnak látszol, aki nap nap után modellt ült a műtermemben. De akkor egyszerű voltál, természetes és érző. Te voltál az egész földön a legromlatlanabb teremtés. Most nem értem, mi történt veled. Úgy beszélsz, mintha nem is volna benned szív és irgalom. Ez Henry befolyása. Hiszen látom.

...igen, szerintem is ez a kedves, ártatlannak tűnő , naív fiú nagyon megváltozott...

...Azok, akik játszanak, rendszerint hétköznapi életet élnek. Jó férjek és hűséges hitvesek, szerelmes lények. Tudod, mire gondolok - középosztálybeli erény vagy ilyesmi. Mennyire más volt Sibyl! Ő a nagyszerű tragédiáját élte. Mindenkor hősnő volt. Utolsó este, mikor játszott - azon az este, mikor láttad -, azért volt olyan rossz, mert megismerte az igazi szerelmet. Mikor megismerte, hogy mennyire nem igaz, meghalt, mint ahogy Júlia meghalt volna. Újra a művészet légkörébe távozott. Van benne valami a mártírból. Halálában a vértanúság fellengző haszontalansága van és minden elpazarolt szépsége. De amint mondtam, nehogy azt hidd, hogy nem szenvedtem. Ha tegnap bizonyos percben toppansz be - fél hatkor vagy háromnegyed hatkor -, akkor sírva találsz. Még Harry, aki itt volt és a hírt hozta nekem, ő sem hitte, hogy kibírom. Rettenetesen szenvedtem. Aztán elmúlt. Nem tudom ismételni azt az érzést. Senki se tudja, csak azok, kik érzelgősek. És te roppant igazságtalan vagy, Basil. Eljössz, hogy megvigasztalj. Nagyon kedves tőled. Látod, hogy megvigasztalódtam és dühöngsz. Csöpögsz a részvéttől! Arra a történetre emlékeztetsz, melyet Harry mesélt nekem valami emberbarátról, aki húsz évig fáradozott azon, hogy eltüntessen egy fonákságot, vagy megváltoztasson egy-egy igazságtalan törvényt, már nem tudom pontosan, hogy volt. Végül sikerült neki és arra iszonyatosan kétségbeesett. Egyáltalán semmi dolga sem akadt, majdnem belehalt az unalmába, és megrögzött embergyűlölővé lett. Hát édes öregem, ha igazán meg akarsz vigasztalni, próbáld elfeledtetni velem, hogy mi történt, vagy mutasd meg nekem tisztán művészi látószögből. "

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe