"Lord Henry azon tépelődött, lehet-e valaha a lélektant olyan föltétlen tudománnyá tenni, hogy az élet minden kis rugóját föltárja előttünk. Ahogy ma áll, mindig félreértjük magunkat és ritkán értünk meg másokat. A tapasztalat nem erkölcsi érték. Pusztán név, melyet az emberek tévedéseiknek adnak. A moralisták a tapasztalatban bizonyos figyelmeztetést látnak, elismerik, hogy erkölcsi befolyása van a jellem alakulásában, dicsérik is, mint olyan valamit, ami megtanít bennünket, mit kövessünk, és megmutatja, mit kerüljünk. De semmi mozgatóerő sincs a tapasztalatban. Valójában mindössze csak azt bizonyítja, hogy jövőnk hasonló lesz múltunkhoz, és azt a bűnt, melyet egy ízben elkövettünk szabódva, többször elkövetjük majd örömmel.
Világos volt előtte, hogy a kísérleti módszer az egyetlen módszer, mely által elérhetünk a szenvedélyek tudományos elemzéséhez. Dorian Gray pedig nyilván neki való anyag, s gazdag és gyümölcsös eredményt ígér. Sibyl Vane iránt hirtelen föllángoló őrült szerelme nem érdektelen lélektani jelenség. Semmi kétség, hogy sok köze van hozzá a kíváncsiságnak, mert kíváncsi volt és vágyakozott új élményekre, de azért nem egyszerű, inkább összetett szenvedély. Ami benne ifjúkori, érzéki ösztön, azt átalakította a képzelet munkája, olyasmivé változtatta, aminő maga a fiú, és azt hitte, hogy távol áll az érzékiségtől, de éppen ezért sokkal veszedelmesebb volt.
Azok a szenvedélyek zsarnokoskodnak rajtunk legerősebben, melyeknek eredetét eltitkoljuk magunk előtt. Azok a leggyöngébb mozgató okaink, melyeknek természete öntudatossá vált bennünk. Gyakran megtörtént, hogy azt gondoltuk, másokkal kísérletezünk, pedig tulajdonképpen magunkkal kísérleteztünk."
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
...hát nem semmi megállatítás ez Oscar Wildt-ől...vagy csupán a filozófikus Lord Henry szavai ezek ...:o
Utolsó kommentek