"Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?"
(Ancsel Éva)
kicselezzük az időt...
2009.12.26. 20:05 Amerika24
8 komment
Címkék: Éva Ancsel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amerika24.blog.hu/api/trackback/id/tr306166350
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2009.12.27. 00:45:33
Imádom Ancsel Éva gondolatait. :)
skyppy 2009.12.27. 04:14:52
..ez nagyon jó....
itt is van ilyen.....
az asszony sokáig néz és integet a férfinek az ablakból, rajta még köntös, a férfi pedig a ház sarkából is visszanéz integet-e még neki az asszony.....
amerika24 2009.12.27. 08:17:38
Ilona!
...meg kell hagyni, nagyon okosan ír....:)
Skyppy!
...de meddig is mehetünk elébe ?...hát ez itt a kérdés....:o
ametiszt 2009.12.27. 11:06:25
Hát...nem értek egyet.
Nem gondolom,hogy mindig elébe kell menni.
Egy párkapcsolat addig él,amíg egyensúlyban van,harmónia van.
Mindig mindkettő ad magából egy kicsit. Ez tartja életben.
Abban a pillanatban,amikor csak az egyik ad,azzal,hogy mindig elébe megy...az bizony a kapcsolat halálát jelenti.
Szeretettel óvni a máskiat minden bajtól,ez kell, de csakis addig,amíg kölcsönös. Ha nem az,akkor lassan kialakul a mindig adóban egy hiányérzet, és ez több a szelemre,szeretetre káros dolgonak a forrása lesz.
Tehát időnként kell!!! hogy elébünk is jöjjenek!
Zephyr 2009.12.27. 12:26:47
Én a kis herceg rókájának gondolatát vallom: "Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...
ametiszt 2009.12.27. 12:32:02
A róka szavai az örömteli várakozásról,a szívünk ünneplőbe öltöztetéséről szólnak.
És igen,össze-vissza,akármikor az sem jó.
Bár...számoljunk csak a meglepetés erejével is. Hogy az milyen jó tud lenni :-)
skyppy 2009.12.27. 13:56:53
..nekem mást mond....az én olvasatomban rólam szól a dolog, meddig tudok még lelkesedni, örömmel hazavárni a másikat....
...és megint kérdezek, mi az, hogy elébe menni?....a feltétel nélküli megadást jelenti?....vagy az azonosulást a másikkal, elfogadva őt úgy ahogy van.....
amerika24 2009.12.27. 17:00:18
Skyppy!
...hát nálam talán azt , sokkal jobban tudok várni mindig mindent, mint a másik...vagy legalább is én így érzem...:)...
Zephyr!
...nagyon szeretem ezt az idézetet a Kis hercegből...:)annyi sok izgalmat tud hozni egy -egy várakozás...:)
Ametiszt!
...viszont nagyon kedvelem a meglepetéseket is...:)...ha nem tudom, s váratlanul érne, az annyira jó !!!!
Várom már nagyon, hogy én elém is jöjjenek....:)...az is egy meglepetés, ha észreveszem, hogy vártak rám....jaj, ez annyira jóóóóó....
...volt egyszer, hol nem volt, mikor már blogot írtam, s nem voltam itt egész délután egy fontos munka miatt....mikor ide ültem este, egy nagyon pici, lényegtelen kérdés várt itt...nem volt sokatmondó, nem volt tele vad dolgokkal, csupán egy kicsi kérdés volt....mégis ez a kérdés annyira megtöltött szeretettel,mert valakit érdekelt, hogy az nap mit is főztem, mit ettem, hogy mi van velem....tényleg az apró dolgok a fontosak....:)
Utolsó kommentek