...Geta egy nyomkereső kutya, akinek a gazdája Delia....ő az elrabolt lány, de milyen érdekes, maga is eltűnt emberek után kutat, ez a munkája....nem is sejtette sosem, hogy valamikor őt keresték évekig....

„Greta meg én egyszer egy tinédzser lányt kerestünk a hóviharban. A lány búcsúlevelet hagyott, és eltűnt, az őt egyedül nevelő apja pedig szinte sokkos állapotba került. Ez Meredithben történt, a Tóvidéken. A helyi rendőrök a lábnyomot követve elindultak utána, de a hó olyan erősen hullott, hogy a megtalált nyomovonalat abban a pillanatban el is tüntette.

A helyieket felszólították, hogy lehetőleg ne használják a közutakat aznap éjjel Ahogy haladtam a kocsival, nem is láttam mást, csak hókotrót és homokszórót. Amikor megérkeztem, azonnal a lány apjához vittek. Egy hintaszékben ülve hajladozott előre-hátra. Az öklét a szájára szorította, mintha attól félne, hogy kibukik rajta a kétségbeesése. - Mr.Damato, van Mariának valami kedvenc helye? - tettem fel a kérdést.

- Ahová akkor szokott menni, amikor egyedül akar lenni?

Megrázta a fejét. - Nem tudok róla.

- Megmutatná a lány szobáját ?

A ház hátsó felébe vezetett. Tipikus lányszoba volt: dupla ágy, fém könyvespolcok, laptop és kőlámpa. Ami viszont nem volt tipikus: ebben a szobában tökéletes rend uralkodott.Az ágy bevetve, az asztal letekarítva.A ruhák mind a szekrényben sorakoztak szép rendben. A szemetes kiürítve.

Mivel a szennyest Maria Damato már a gépbe tette, ezért egy pár cipőt szagoltattam meg Grétával, amelyet a szekrényben találtam.

Odakint kavargott a hó, fütyült a szél. Gréta nyugat felé indult, az országút felé, aztán bement a fák közé, az erdőbe. Volt, ahol át kellett ugrania a hófúvásban keletkezett buckákat, volt, ahol én estem négykézlábra közöttünk.Ha kinyitottam a számat, hogy szóljak a kutyának, a jeges hó azonnal belement.

Két órával később Gréta hátrahagyta a fákat, és egy befagyott tóra futott rá. A sok hó miatt nem is látszott tónak,inkább csak egy tágas rétnek.Érmenagyságú , összeragadt pelyhek telepedtek a pillámra, az ajkamra meg Gréta szemöldökére, amitől professzoros lett a külseje. A hótól még síkosabb lett a jég, mindketten jó néhányszor elestünk.

Végül Greta megállt, és a mancsát egy nagyobbfajta buckára tette, amely azonban nem süppedt be alatta. Leírt egy kis kört a bucka körül, majd még egyet.

Először a lány haját láttam meg - kis jégcsapokká fagytak a borzas szálak. A hátára fordítottam, és azonnal elkezdtem a mesterséges lélegeztetést. Hamarosan magához tért., és azonnal támadott, mint egy karmoló macska. - Szálljon le rólam, hagyjon , de rögtön! - visította, és csak aztán nyitotta ki a szemét. Sírni kezdett.

A mentősök, akik odajöttek a tóhoz, úgy vélték , a lányt a hó mentette mega kihüléstől. Különben már nem élt volna. Az apja, akit azonnal felhívtak, hogy megvan a gyerek, az ajtóban várt ránk. Maria a karomra támaszkodva tétován lépett egyet az apja felé, mire Gréta hirtlen kettejük közé állt, és halkan figyelmeztetően morgott.

- Greta - szóltam rá feddően, hogy menjen onnan. Abban a pillanatban éreztem Maria karján, hogy elernyed benne a feszültség, mintha megadná magát a sorsának.

Isten az atyám, annyi ilyet láttam : angyalarcú kisfiúkat, akik elszöktek a nagyok agressziója elől, víztorony tetejére mászó kamaszokat, akik azt akarták , hogy a mennyországhoz minél közelebb haljanak meg , csontsovány lánykákat, akik anyjuk fiatal szeretője elől bujdostak el az éjszakába. Az én dolgom csak annyi, hogy hazavigyem őket. Nem fontolgathatom, vajon mi vitte őket a szökésre. Aznap éjjel átadtam Maria Damatót a hálás apának. Megtettem , amit elvártak tőlem.

Egy hónappal később a nyomozó, akié az ügy volt, felhívott, hogy elmondja: Maria lelőtte az apját, aztán saját magával is végzett..Aznap Greta extra adag vacsorát kapott jutalmul azért, mert kiderült : többet fog fel a világból, mint az emberek. A tanulság: nem mindig az a legokosabb döntés, ami annak látszik, mert lehet, hogy elméletben a törvények szerint működik, a gyakorlat viszont egészen mást mutat. Néha az a legjobb megoldás, ha tényleg elemegyünk."

( részlet ...Jodi Picoult: Elrabolt az apám című könyvből )

...talán azért is e megállapítás, mert Delia már tudja, apja a legjobb megoldást választotta, mikor is elrabolta őt az anyjától....