Karácsonyi történet
A "szeretni" ige után... a "segíteni" ige a világon a legszebb szó.
(Berta von Suttner)
A Roosevelt rezsim után nehéz idők jártak. Az elnök fellendülést ígért, de Beasley-ék ebből mit sem érzékeltek abban a Texas állambeli kisvárosban, ahol laktak.
Amikor Bill Beasley meghallotta a hírt, hogy fia Kaliforniában megbetegedett és a halálán van, főhetett a feje, hogyan kaparja össze az utazáshoz szükséges pénzt a maga és a felesége számára. Bill egész életében teherautósofőrként dolgozott, de sosem volt megtakarított pénze. Büszkeségét félretéve felhívott néhány közeli rokont segítségért, de azok sem álltak jobban anyagilag, mint ő. Így tehát zavarban volt és kedvetlenül gyalogolt el a házuktól egy mérföldnyire lévő benzinkúthoz.
- A fiam nagyon beteg, és nincs pénzem - mondta a tulajdonosnak. - Telefonálhatnék hitelben Kaliforniába?
- Beszéljen csak nyugodtan, ameddig jólesik - hangzott a válasz.
Amint tárcsázni kezdett, egy hangot hallott a háta mögül.
- Maga nem Bill Beasley?
Egy idegen férfi volt; éppen akkor szállt le egy államközi rendszámtáblát viselő kamion vezetőüléséről. Beasley-nak nem volt ismerős a fiatalember, ezért értetlenül bámult rá, miközben válaszolt.
- De igen, az vagyok.
- A fia az egyik legjobb cimborám volt. Együtt nőttünk fel. Amióta főiskolás lettem, nem tudok róla semmit. Egy pillanatra szünetet tartott, majd folytatta:
- Jól hallottam, hogy beteg?
- Méghozzá állítólag nagyon súlyos beteg. Felhívom és megpróbálom elintézni, hogy a feleségem vagy én elmenjünk meglátogatni.
Aztán udvariasságból még hozzátette:
- Boldog karácsonyt! Kár, hogy apád már nem ünnepelhet velünk.
Az öreg Beasley bement a töltőállomás irodájába és felhívta az unokatestvérét a nyugati parton, hogy közölje vele: vagy ő, vagy a felesége remélhetőleg hamarosan oda utazik.
A szomorúság csak úgy sütött az idős ember arcáról, amikor biztosította a benzinkút tulajdonosát, hogy igyekszik minél előbb megadni a tartozását.
- Már kifizették a hívást. Az a kamionos, a fia gyerekkori játszótársa itt hagyott 20 dollárt, és azt mondta, a maradékot adjam oda magának, ha megjön a telefonszámla. Meg hagyott magának egy borítékot is, tessék.
Az öregember nehézkesen nyitotta ki a borítékot és két papírlapot húzott ki belőle. Az egyiken ez állt: "Maga volt az első kamionos, akivel együtt utaztam. Az első, akire apám rá mert bízni, amikor még alig múltam 5 éves. Emlékszem, vette nekem egy Snickers szeletet." A második, sokkal kisebb lap egy aláírt csekk volt, és mellette egy üzenet: "Töltse ki az összeget, annyiról, amennyi az utazáshoz kell magának és a feleségének. És vegyen a fiának, régi cimborámnak egy szelet Snickerst. Boldog karácsonyt!"
Ismeretlen szerzőforrás:http://www.ahogyerzed.hu
Utolsó kommentek