...igérem , nem lesek....:)...kivárom a holnapot úgy, hogy nem vágyom semmire, mert ha ezt tenném, s nem teljesülne, nagyon csalódott lennék...:(

...viszont , ha nem várok , nem vágyok semmire, még meglepetés is érhet...:)...talán csillagok hullnak alá...talán nem a cigánygyerekek fognak potyogni, csak egyetlen sötétbőrű....a kedvencem....:)

...az se baj, ha egy átlagos nap lesz, attól én még tovább álmodozom....és elhiszem, hogy egyszer még találkozunk a szivárvány alatt...

Mosoly

"Egyszer, nagyon-nagyon régen,

amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,

igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.

És elmosolyodott.

Örült neked.

Az Isten, már akkor hallotta

az összes gyermekkori gügyögésedet;

látta az elsõ bizonytalan lépéseidet a fûben,

és az elsõ "a" betût amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.

Isten tovább mosolygott,

és szívesen nézett téged.

Õ már akkor elõre látta

a durcás sértõdéseidet,

a toporzékolós kiabálásodat,

a barátaid melletti kiállásodat,

az elsõ szerelmes pillantásodat...

Minden percedet elõre látta, hallotta, érezte és értette.

És minden perced szépségéért elõre lelkesedett.

Az Isten jól megfigyelt téged.

Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.

Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,

csigolyáid alakját és erejét.

Ebben az õsrégi teremtõ pillanatban,

õszinte szeretetbõl teremtett neked

egy pont a hátadhoz illõ,

keresztet.

Amilyet senki másnak nem adott.

Rád nézett az Isten,

és tetszettél neki a kereszteddel.

Örömmel látta,

hogy mindaz amit alkotott jó.

Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,

megerõsítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.

Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idõ és világra jössz,

akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.

Mert ezalatt a teremtõ pillanat alatt még jobban megszeretett

a kereszteddel együtt.