Igaz, két napig nem volt blog, de most legalább nyugodtan befejeztem a könyvem...
Neeeeeeem...egy történet nem érhet így véget...még álmomban sem gondoltam volna arra, hogy így fog végződni...
Még leírni is fájdalmas lenne, így nem teszem. Azért néhány részletet hoztam az utolsó lapokról,nekem ezek is megrázó sorok...
"Nekem is van nővérem, úgy hogy tudom: a testvéri viszony az igazságos elosztásról szól, hogy mindenkinek ugyanannyi jusson játékból, húsgombócból, szeretetből. De az anyaság egészen más.Az anya azt akarja, hogy a gyerekének mindenből több jusson, mint neki jutott. Hogy a gyereke jusson a legmagasabbra, a legmesszebbre. Ezt nem lehet szavakkal kifejezni, mert nagyobb dolog annál. /.../ Mégis nagyon szépen megfér itt, benn."
"Akkor értettem meg, hogy a „gyerekem van" kifejezés pontatlan. Nem birtokoljuk, hanem kapjuk őket. És nem mindig olyan hosszú időre, mint gondoljuk, vagy reméljük. De még mindig jobb így, mintha egyáltalán nem lennének..."
"Vannak az éjszakai égen olyan csillagok, amelyek fényesebbek a többinél. Ha teleszkoppal megnézzük ezeket, kiderül, hogy ikercsillagok. A két csillag egymás körül kering, bár egy forduló olykor száz évbe is beletelik. Akkora a gravitációs erejük, hogy semmi nem marad meg a vonsákörzetükben.Amit látunk, az, mondjuk, egy kék csillag, aztán egyszer csak kiderül, hogy van mellette egy kis fehér törpe, csak a nagy annyira vakító , hogy mire feltűnik mellette a kicsi,már késő."
Jodi Picoult:A nővérem húga...
Utolsó kommentek