Polgárjogi harcok az USA-ban
Phil Fontaine indián képviselő az őslakos indiánok beolvasztása ellen szólal fel a kanadai parlamentben. Balra: Stephen Harper miniszterelnök (AP Photo)
...idézet a hétvégei ÚjSzóból.....
"Egy kis történelemmel kezdeném. Amerika felfedezését sokáig Kolumbusznak tulajdonították - 1492, de a tudomány mára bizonyította, hogy az első európai látogatók Amerika földjén a vikingek voltak a 11. században. A híres tengeri utazók 874-ben telepedtek le Izlandon, eljutottak Grönlandra, és 1000 körül Leif Ericsson hajóit a vihar Amerika partjaira sodorta. Erre archeológiai bizonyíték is van: 1963-ban New Foundlandon viking táborokat találtak a kutatók. A területet a vikingek Vinlandnak nevezték el, és az európai krónikák is említést tesznek róla (a brémai püspökség krónikája 1074-ből, norvég szágák a 14. századból).
A földrész gyarmatosítása azonban csak a 16. században kezdődött el: spanyolok, hollandok, angolok, franciák, portugálok vettek részt ebben a folyamatban. Az őslakos indiánokat a gyarmatosítók harcban legyőzték, földjeikről elűzték; sokukkal a fehérek által behurcolt betegségek végeztek.
Észak-Amerika területén a brit korona gyarmatai (számszerűen tizenhárom) 1776. július 4-én kiáltották ki függetlenségüket. Az új államalakulat az Afrikából importált rabszolgák segítségével tudott fejlődni: négereket dolgoztattak a hatalmas ültetvényeken.
Az őslakos indiánok nem adták meg magukat egykönnyen, több-kevesebb sikerrel harcoltak a fehér telepesek ellen jogaikért. Az egyesített indián csapatok 1794-ben vereséget szenvedtek Maumee folyónál (Ohio állam). A döntő csatára 1811-ben került sor, Tippecanoenál, ahol is Harrison kormányzó seregei legyőzték az egyesült indián hadakat. Az indiánokat rezervátumokba zárták, de még mindig akadtak, akik ellenálltak. Osceolát, a szeminolék vezetőjét 1835-ben győzték le, de 1876. június 15-én a sziú indiánok sámánja, Ülő Bika (Tatanka Ijotake, angolul Sitting Bull) vezetése alatt álló sziú és sájen (cheyenne) indiánok vereséget mértek George Armstrong Custer tábornok csapataira (Little Bighorn-i csata). A harcokban az apacs indiánok is kivették részüket legendás vezetőikkel. 1848-ban a fehér telepesek elözönlötték az apacsok földjét az arany végett; a kormány 1851-ben kötött békét velük. A következő összetűzésre 1861-ben került sor, amikor is Cochise apacs törzsfőnök harcolt a telepesekkel: a 20 évig tartó harcoknak kb. 5 000 áldozata volt. Az apacsok vezetői Geronimo és Victorio voltak, akik csak 1886-ban tették le a fegyvert. Rezervátumba vonultak, de tovább harcoltak jogaikért, igaz, békés eszközökkel.
A második problematikus népcsoportot az erőszakkal behurcolt feketék tömege jelentette. Afrikából szállították az ültetvényekre a rabszolgákat, jogaik nem voltak, adták-vették őket, mint az állatokat. Ennek az áldatlan állapotnak az amerikai polgárháború vetett véget (1861-1865; Észak Dél ellen), amikor is eltörölték a rabszolgaságot. Ezzel azonban még nem ért véget a négerek vesszőfutása. A vesztes déli államokban továbbra is csak másodrendű állampolgárok maradtak; faji megkülönböztetés volt a hivatalokban, a városi közlekedésben, az iskolákban. Nem házasodhattak fehérekkel, nem tölthettek be funkciót a bíróságokon. Lényeges változások a II. világháború befejezése után következtek el. 1955-ben Rosa Parks, Montgomery város lakója nem adta át helyét az autóbuszon a fehér utasoknak, amiért is letartóztatták - kezdetét vette a diszkrimináció elleni harc, amely a későbbiekben a polgárjogi harc élére emelte Martin Luther Kinget. A néger lakosság bojkottálta a város tömegközlekedését - 381 napig, végül is eltörölték a faji elkülönítésről szóló törvényt. A harc élére Martin Luther King baptista lelkészt választották. 1957-ben megalapították a Déli Keresztény Vezetők Konferenciája (SCLC - Southern Christian Leadership Conference) nevű erőszakmentes ellenállási mozgalmat. Martin Luther sokat utazott, 1958-ban több mint 200 szónoklatot tartott az elnyomott feketék sorsáról. Szónoklataiban az elkülönítésről, a négerek választási jogairól, az ellenük folyó erőszakról és a munkavállalók jogairól szóltak. 1963-ban 250 000 ember előtt mondta el híres beszédét: „Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: »Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.« Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket..."
Martin Luther King 1964-ben megkapta a Nobel-békedíjat a feketék jogaiért folytatott erőszakmentes harcáért. 1968-ban megszervezte a Szegény Emberek Mozgalmát, amely a minimálbér megemelése, közmunkaprogram megvalósítása és a szegénység felszámolása elleni intézkedések bevezetését sürgette. Ellenezte a vietnami háborút, mivel véleménye szerint az állam a háborúra költött pénzen inkább a szegénység felszámolását támogathatta volna. 1968. március 29-én a tennessee-beli Memphisbe érkezett, ahol is április 4-én a motel erkélyén rálőttek. Kórházba szállították, de életét már nem tudták megmenteni. Halálhíre az egész országban zavargásokhoz vezettek, Johnson elnök április 7-ét gyásznappá nyilvánította. (Gyilkosát, James Earl Rayt Londonban elfogták és 99 év börtönre ítélték.)
Minden év januárjának harmadik hétfőjét Martin Luther King napjaként ünnepnapnak nyilvánították az USA-ban.
A fentiekből is láthatjuk, hogy az ember szabadsághoz, egyenlőséghez való jogát nem lehet korlátozni. Nincs az a hatalom, amelyik az idő elteltével fenn tudná tartani erőszakos hatalmát más nemzet felett. Írásomat Joseph néörszi főnök mondásával fejezném be: „A Föld minden embernek egyformán anyja, és ezért minden rajta élő embernek egyforma jogok járnak."
SIDÓ ZSOLT
"És bár szembe kell néznünk a jelen és a jövo nehézségeivel, nekem mégis van egy álmom. Ez az álom mélyen az amerikai álomban gyökerezik. Van egy álmom: hogy egy napon ez a nemzet fölemelkedik, és megéli hitvallása szavainak igazi értelmét: „Természetesnek tartjuk azt, hogy minden ember egyenlonek teremtetett". Van egy álmom: hogy egy napon Georgia vöröslo dombjain az egykori rabszolgák fiai és az egykori rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni együtt a testvériség asztalához. Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely most az igazságtalanság és az elnyomás forrósága miatt tikkadozik, a szabadság és az igazság oázisává válik. Van egy álmom: hogy négy kicsi gyermekem egy nap olyan országban élhet majd, ahol nem a borük színe, hanem a jellemük alapján ítélik meg oket. Nekem ma van egy álmom! Van egy álmom: hogy egy nap Alabama, ahol most eroszakos rasszisták élnek, és ahol a kormányzó gáncsoskodik és jogtiprást fröcsög, épp ez az Alabama egy napon olyan hely lesz, ahol a fekete boru kisfiúk és kislányok megfoghatják a fehér boru kisfiúk és kislányok kezét, mintha testvérek lennének. Nekem ma van egy álmom! Van egy álmom: hogy egy napon minden völgy fölemelkedik, és minden domb és hegy lealacsonyodik, a durva földek simává válnak; ahol egyenlotlenség van, ott egyenloség lesz, „és megjelenik az Úr dicsosége, és mindenki látni fogja azt ". "
Részlet Martin Luther King beszédéből...
Utolsó kommentek