Oláh Edit :Csuhévilág
A mezőgazdasági munkák java részét a faluban kalákában (közösen) végezték. Esténként a munka végeztével közös vacsorát és táncmulatságot tartottak. Közösen végezték a földről való betakarítást és a fosztást is. Este a fosztásra (a csuhé lehúzása a csőről) összegyűlve az idősebb asszonyok meséltek, a lányok énekeltek.
Kukorica, kukorica,
pattogatott kukorica,
a menyasszony pattogtatta,
hej, vőlegénye ropogtatta. (Magyar népdal)A kukorica régebben fontos szerepet játszott az étkezésben, gyakran került az asztalra kukoricadara. A disznóhizlalásban és a baromfinevelésben is egyaránt nélkülözhetetlen volt.
A növény minden részét hasznosították, mert amit nem lehetett megenni, vagy az állatokkal takarmányként megetetni, azt a télen eltüzelték.
A csuhét ahhoz, hogy dolgozhassunk vele, össze kell gyűjteni és a napon megszárítani. Ezt most szeptemberben, a kukoricatörés idején kell megtenni, mert a zölden leszedett csuhé ha megszárad is, zöld marad, nem lesz szép sárga. Ha kimegyünk a kukoricásba csuhét gyűjteni, már ott érdemes odafigyelni az összegyűjtött levelek minőségére. Nem érdemes a felső vastag levelekből dolgozni, mert hiába áztatjuk be, nem lesz könnyen alakítható, és a foltos levelek a játékokban is foltosak maradnak, elcsúfítják azokat.
Hogyan készítsük el a csuhéjátékokat?
A csuhébaba készítéséhez nem kell egyéb, mint a csuhé, olló, rafia, egy edény víz, amibe néhány percre beáztatjuk a csuhét. Így megpuhul, és könnyen kezelhető lesz. Csak néhány percig kell áztatni a vízben, utána vegyük ki, nem szabad túláztatni, sőt nyugodtan ki szabad csavarni.
A rafiát azonban nem szabad bevizezni, mert akkor szakadós lesz.
Most egy egyszerű baba elkészítésének lépéseit írom le, ami után, azt remélem, hogy a képek és a fantázia segítségével el tudják készíteni a lepkét és a madarat is, sőt talán a legügyesebbek új formákat is ki tudnak találni.
Ennek az egyszerű babának az elkészítéséhez mindössze négy levélre van szükség. Ha kiválasztotta mindenki a leveleket, akkor első lépésként a leveleket elő kell készíteni, vagyis le kell vágni a végét, ahol a csutkához csatlakozik, mert ott kemény. Második lépésként a frizuráját kell elkészíteni. Akkor a legcsinosabb, ha hármas fonást készítünk. A copfot egy levélből készítettük, a testét az arányok miatt két levélből alakítjuk ki.
A két levelet először kiterítjük, egymásra simogatjuk, majd mindkét oldalát behajtjuk olyan szélesre, hogy babánk ne legyen se túl kövér, se túl sovány. A levél feléhez helyezzük a kész "hajat", és belehajtjuk a testbe. A nyaknál jó szorosan elkötözzük egy darab rafiával. A megmaradt negyedik levélből kezet hajtogatunk. Ezt becsúsztatjuk a test két rétege közé, és ismét elkötözzük a kéz alatt. Mindig figyelni kell a szoros kötözésre. A már majdnem kész babát varázsoljuk csinosra, és vágjuk megfelelő hosszúra a szoknyáját és a karjait.
A csuhémûvész
Pihenõ öregek ülnek a padon, nem messze tõlük egy asszony a ruhákat mossa a tekenõben. Kukoricát foszt az udvarház apraja-nagyja, emitt szappant, amott lekvárt fõznek nagy üstökben, s a frissen sült kenyeret is éppen most veszik ki a kemencébõl. A fazekas család szorgosan dolgozik, a favágók is bõszen fûrészelik a rönköket, a halásztanyán is zajlik az élet. A pásztor nyáját terelgeti, a húsvéti locsolók pedig vödörrel kezükben a lyányokat, a bevonuló regruta a kocsmában húzatja a cigánnyal... De hopp, mily gyorsan elszaladt az idõ... már karácsony van. Betlehem. A kis Jézus alszik a jászolban. Fel ne ébresszék a fûrészeléssel, hegedüléssel az aranyos gyermeket...
Persze, no, nem fogják, mert itt csuhéból van a fûrész, a hegedû, a tekenõ, az üst, a halásztanya, s minden ember. Csuhéból van a kis Jézus is, csuhéálmából fel nem költi emberfia...E gyönyörûséges jelenetek, alakok, életképek Takácsné Ambrus Éva csuhémûves kiállításán voltak láthatóak a Közösségi Házban, a Vörösvári Napokon.
Takácsné Ambrus Éva egy néprajztudós szakértelmével és egy szobrászmûvész ihletével állította össze életképeit. Kukoricacsuhéból formált figurái arcnélküliek, mégis olyan érzelemgazdagok és személyesek, hogy az ember pillanatok alatt beleéli magát az általuk megformált jelenetbe, élethelyzetbe.
A figurákat fel is öltözteti, s eredeti minták alapján készült makettek közé helyezi. Minden eszköz, berendezési tárgy autentikus. Minden hiteles. A hatás tökéletes. A hatás: maga a mûvészet. Épp ezért én inkább így mondanám: Takácsné Ambrus Éva csuhémûvész.
Kedvencem a „Terhes Mária Józseffel" címû alkotás. Kukoricalevelekbe ennyi kedvességet, bájt, kecsességet beleálmodni csak a mûvészi teremtõerõ képes. A mozdulatok gyengédek és igazak, az egész jelenetbõl meghittség és féltõ szeretet árad, ami óhatatlanul is átragad az emberre.
Takácsné Ambrus Éva 1989 óta formáz kukoricacsuhéból életképeket, amelyek eljutottak már távoli országokba is. A famunkákat férje készíti - ugyancsak sok-sok kedvvel és szeretettel.
Ezen a kultúrházbeli kiállításon nem csak engem bûvölt el a mûvész élettel teli csuhészobraival. Az egyik látogató ezt jegyezte be az emlékkönyvbe:
„Nagyon szépek az agyagok, a karkötõk, a nyakláncok, de a legjobb a csuhé." Szandi
Ha van, ami ezek után örömét lohasztja e sorok írójának, csak az, hogy Takácsné Ambrus Éva nem helybéli kiállító volt a Vörösvári Napokon, hanem vendégmûvész. Székesfehérváron él és dolgozik. De remélem, látjuk még azért csuhéfiguráit városunkban is: a lekvárfõzõket, a fazekas családot, a pásztort és a búsuló regrutát. El kell jönniük újra, hogy ismét örömet szerezzenek nekünk.
Csuhé tyúk
Utolsó kommentek