foto: Laurie Justus Pace

Mese a fiúról, aki kutya akart lenni....

(a mese után szabadon...saját szavaimmal, mert nem tudom merre van a valódi mese...)

Egy távoli vidéken élt egyszer egy kis család, apa , anya ,egyszál fiukkal.

Az apa a mezőn doglozott, szántott , vetett , aratott, ebből tartotta el családját.

A fiát mindig magával vitte a földekre, hogy megtanítsa vele mindazt, amit ő a saját apjától tanult.

Ez a fiú nem volt túlságosan szorgalmas, nem fűlt a foga a munkához.

Volt egy kutyájuk, aki szintén elkisérte őket minden útjukra.

Míg ők dolgoztak, a kutya pihent egy árnyas fa alatt.

Egyszer a fiú e képp szólott: - Édesapám, de jó ennek a kutyának...egész nap csak alszik, mégis mindenki szereti, etetjük őt, kényeztetjük. Ha én egyszer kutya lehetnék....!!!!

- Fiam, ha te kutya szeretnél lenni, semmi akadálya. Heveredj le mellé a fa alá, én meg megcsinálom egyedül a mai munkát.

A fiúnak se kellett kétszer mondani. Egy szempillantás alatt a kutya mellett feküdt, elterült a magas fűben, még a kalapját is a szemére húzta.

Az apa meg robotolt estig, szakadt róla a verejték, hajtotta a munkát, hogy estére kész legyen.

Elérkezett az este, kidugta aranyos fejét az esthajnalcsillag is, mire az ember kész lett mindennel.

-No fiam, mehetünk haza, szólt az apa és elindultak hármasban hazafelé.

Még csak a kiskapuban voltak, mikor is a fiú hatalmasat szippantott . A levegőven sült csirke illata szállt.

- Édesapám! Érzi ezt a csodás illatot! Anyám nagyon vár már minket!

Az anya föltálalta a ropógósra sült csirkét és asztalhoz ültek.

Az volt a szokás náluk, hogy először az apa szedett, mert hát ő tarotta el a családot, s megillette ez a tisztelet.

Rakta a csirkét , rakta, mindet kirakta a saját tányérjába. Madj egy kövér combot átrakott a feleségének , és jó étvággyal falatoztak. A fiú csak nézte, nézte, de szólni nem mert. Nyelt közben nagyokat, gondolta az utolsó kis szárnyat csak meghagyja neki az apja.

Nem sok idő telt el, s mindent befaltak, a férj és a feleség. Csak egy nagy rakás csont éktlenkedett az asztal közepén.

Ekkor így szólt az apa a fiához: - Fiam, vidd ki a csontot a kutyának, és osszátok el, de igazságosan ám! Mindketten egyforma adagot érdemeltek.

A fiú egy szót se szólt, összeszedte a csontokat, s kiballagott az udvarra.

Mikor visszajött, lógó fejét kissé felemelte, az apja szemébe nézett és csupán ennyit szólt: -Édesapám, nem akarok én többé kutya lenni, szeretnék inkább ember maradni, olyan , amilyen édesapám.....

Soha többet nem kellett a fiúra rászólni, hogy dolgozzon. Becsületes , dolgos ember vált belőle.

... Skyppynak...és mindenkinek, aki szereti a meséket....