KÉT ÕSZI VERS
Ma láttam a legelsõ õszi fát.Megálltam elõtte, s levett kalappal mondtam egy imát.
Ma láttam a legelsõ õszi fát. Mennyit láttam már... Isten, Te tudod:
a sárga fából és a sárga lombból
nekem mennyi jutott, mennyi jutott.
Az is eltelt. Mert minden eltelik:
tavaszi illat, nóta, csók, virág...
Ma még kacagsz, virágpompás a kerted,
s holnapra megjelennek
az elsõ õszi fák.
2.
Mikor az õszi szelek szállnak bozontos erdõk, tar hegyek felett: jaj, de csodaszépen muzsikálnak!
Mikor már a szívedet is
valami bús érzés befonta:
szeptemberi szelek zenéjét
merengve hallgatod naponta.
Mert amikor nótává halkul
halálnál, csendnél csendesebben
magyar mezõn a magyar bánat: ó, nem sír annál semmi szebben!
Olyankor drága vágyat érzel
mindentõl messze elmaradni, s õszi szelek magyar dalába belehalni, belehalni...(Wass Albert)
Utolsó kommentek