„Hogy megbizonyosodjuk arról, hogy a másik ember valódi, elég ha megérintjük, ha kezét akár csak futólag is a testünkön érezhetjük.Én folyton megszegem az etikettet - mind a férfiaknak, mind a nőknek kezet nyújtok; megbotránkozó pillantások kereszttüzébe kerülök, amikor az illetőnél hosszabb ideig fogva tartom az illető kezét, esetenként még a másik kezemmel is melegen megszorongatom. Akadnak, akik megriadnak ettől - zavartan kérdik maguktól: „ez meg mit akar?" - de a legtöbbször mindkét félben megerősíti az érzést, hogy itt két emberi lényről van szó, akik nagyon is valóságosan érintkeznek.Meglehet, új filozófiát kellene hirdetnem: „Megérintjük egymást, tehát vagyunk." Alighanem kevesen vannak azok, akik nem tartják kellemesnek mások megérintését, vagy azt , ha őket érintik meg.

Persze mindig akadnak olyanok, akik - beteges módon- egyenesen visszataszítónak találják az érintést. Voltam már olyan helyzetben, amikor egyenesen felszólítottak: „Kérem , ne érintsen meg. Nem szeretem , ha hozzám érnek." Ez szívük joga, tiszteletben kell tartani.Mindazonáltal a szeretet nagyon is fizikai jellegű és igényli az érintést.

A szeretetnek szabadságra van szüksége...a szeretet minden tekintetben szabad. Szabadon adják és fogadják el, és a növekedéshez is szabadságra van szüksége. Minden szeretetben fejlődő ember megtalálja saját útját a szeretethez. Nem kényszeríthetünk másokat arra, hogy a mi utunkat járja, csak bátoríthatjuk őket, hogy keressék meg a sajátjukat."

(Leo.F.Buscaglia)