"1970 őszén érdekes tapasztalatot szereztem a szociális együttélés terén. Nagyon szerettem a hulló faleveleket, a levelek színét, zizegését, az érzést, amint rajtuk lépkedek. Ezért aztán hagyom, hogy elborjtsák az udvaromat és a házamhoz vezető ösvényt.
Mintha üde, színpompás ropogó szőnyeg terülne el a lábam alatt.
Egyik nap éppen otthon voltam, pár tanítványommal, amikor kopogtak a bejárati ajtón. Néhány szomszédom volt az, arról panaszkodtak, hogy a rozsdabarna levélszőnyeg „bántja a szemüket". Megkérdezték, hajlandó lennék -e feltakarítani a leveleket, egyben udvariasan felajánlották, hogy e háládatlan munkát elvégzik helyettem. Sietve rájuk hagytam a dolgot, tanítványaim legnagyobb csalódására, akik úgy érezték, gyáván" beadtam a derekam", ahelyett, hogy aprólékosan kifejtettem volna, szívem szerint Dante poklának melyik bugyrába szánom őket. Elmagyaráztam nekik, hogy mindannyiunk megelégedésére szolgálna, ha segítenének berakni a faleveleket a kosarakba. Kétkedve és sajnálkozva ráálltak, átkozva az „akadékoskodó"kultúrát, mely megnyirbálja az egyén jogait. Vgül is összeszedtük a leveleket. Fogtam a kosarakat, bevittem a lakásba, és tartalmukat a nappali padlójára öntöttem. Így már nem zavarják a szomszédaimat, nekem pedig megmaradt a csodálatos őszi színkavalkád, a levlek susogó hangja, melyben kedvemre gyönyörködhettem. ( mellesleg nem okozott gondot összesöpörni a leveleket és utána felporszívozni.) Eleget tettem az elvárásnak, hiszen kedvelem a szomszédaimat és szükségem van rájuk, de a saját igényeimet sem adtam fel, hiszen szeretem az őszt és a falevelek látványát...
Megtörténhet, hogy amikor úgy döntünk, valamilyen szinten feladjuk a szabadságunkat, ezzel egy időben egy másik szinten szabadságra lelünk...."
(Leo F.Buscaglia)
....nem mondom, hogy én is beviszek pár kosár levelet a lakásba és szétöntöm ...nem....
...de viszek be sok más egyéb őszi termést, levelet...s ha kint esik a hűvös őszi eső....úgy bent melegít még mindig az ősz ...színes varázsával...
Utolsó kommentek