Tárgyalási technikákon múlik az egészségügyi reform sorsa Amerikában?
Az egyhetes tengeren túli útja után Barack Obama újult lendülettel tért vissza ismét a belpolitikai ügyekhez, köztük is az egyik legfontosabbhoz az egészségügyi reformhoz.
Hazaérkezését követően nem sokkal már Lyndon B. Johnson elnök módjára demokrata törvényhozókkal folytatott négyszemközti háttérbeszélgetéseket a Fehér Házban az idei év kiemelkedő kormányzati feladatáról, az egészségügy rendbetételéről. Ami, látva a kongresszus tagjainak hozzáállását, nem lesz sétagalopp.
A demokraták között egyelőre még az egészségügyi rendszert átalakítását érintő legalapvetőbb kérdésekben sincs egyetértés. Így például az sem eldöntött, hogy a leggazdagabb amerikaiakon hajtsák-e be adók formájában a biztosítottak körének kiszélesítése miatt felmerült pluszköltségeket. Ráadásul a szenátus vezetői olyan törvényhozási időtervet mutattak be, ami kizárja annak a lehetőségét, hogy az Obama által kiszabott határidőre megszülessen a tervezet.
A helyzet és az ügy komolyságát jól mutatja, hogy a törvényhozás állandóan vitatkozó tagjainak most egy olyan kérdésben kell minél hamarabb dűlőre jutniuk, aminek hihetetlen költségvonzata van (az országban elköltött minden hat dollárból egyet az egészségügy szív fel).
Az Obama és a demokrata képviselők között lefolytatott megbeszélésekről kiszivárgó információk szerint az elnök azzal az érvvel próbálja jobb belátására bírni tárgyalópartnereit, hogy Bill Clinton egészségügyi reformjának elbukása volt okolható azért, hogy a demokraták az időközi választásokon elszenvedett vereség következtében a kongresszus mindkét házában elvesztették többségüket.
Az elnök tanácsadói a siker érdekében a Fehér Ház egy korábbi tagjának „törvényhozási modelljéhez" nyúltak vissza. A szintén demokrata Lyndon B. Johnson akkori stratégiájának volt köszönhető, hogy 1965-ben bevezették egészségbiztosítást.
Johnsonhoz hasonlóan, aki Willbur Mills-t, a legendás hírű képviselőt bízta meg az egészségbiztosítási törvénytervezet elkészítésével, Obama most a kongresszusnak adta ki a hatvanas évek közepén megalkotott jogszabály rendbetételét. A végső javaslat melletti lobbizást pedig a személyes meggyőzés terén nagy tapasztalatokkal rendelkező Obama - ahogy a John F. Kennedy-t követő elnök is - magára vállalta.
http://www.hirtv.hu
Utolsó kommentek