" Ez egy keleti tanmese az értelemről és a szivrő. Semmi köze a koldusokhoz, hozzád van köze. Nem lángoló erdőről mesél, hanem rólad, mert te állsz lángokban. Minden egyes pillanatban égsz, szenvedsz , gyötrődsz , szorongsz.Az elméd önmagában vak. Van lábad, nagyon gyorsan tud futni, nagyon gyorsan tud mozogni, de mivel vak , nem tudja kiválasztani a helyes irányt, merre induljon. Ezért kénytelen vég nélkül botladozni, újra és újra elesik,megüti magát és úgy érzi , az élet értelemetlen.Az értelmes ember az egész világon ezt hajtogatják:"Az élet értelmetlen."

 Azért tűnik számukra értelmetlennek, mert a vak értelem igyekszik meglátni a fényt. Ez lehetetlen.

Dobog azonban benned egy szív, amelye lát , amely érez,de nincsen lába, nem tud szaladni. Ott marad , ahol van, dobog és vár....Egy napon az elme majd megérti ezt , és képes lesz használni végre a szív szemét.

  Amikor azt mondom , bizalom, a szív szemét értem alatta.

 És amikor azt mondom , kétség, az értelem lábát értem alatta.

Ketten együtt ki tudnak jutni a tűzből:nem jelent számukra semmi gondot.

De ne feledd, az értelemnek bele kell egyeznie,hogy a szív a vállára üljön. Muszáj. A szívnek nincs lába,csak szeme, de az értelemnek hallgatnia kell a szívre és követni kell az útmutatásait.

  A SZIV IRÁNYITÁSÁVAL AZ ÉRTELEM -INTELIGENCIÁVÁ FEJLŐDIK.EZ EGYFAJTA ÁTALAKULÁS.AZ ENERGIA TÖKÉLETES ÁTALAKITÁSA. ÉS IGY AZ EGYÉN NEM NEM INTELEKTUÁLIS LESZ, HANEM BÖLCS.

 A BÖLCSESSÉG A SZIV ÉS AZ ÉRTELEM TALÁLKOZÁSÁBÓL SZÜLETIK.ÉS HA MÁR EGYSZER ELSAJÁTITOD ANNAK MŰVÉSZETÉT,HOGY MIKÉNT TEREMTS ÖSSZHANGOT A SZIVVERÉSED ÉS AZ ÉRTELMED MUNKÁLKODÁSA KÖZÖTT,A TITOK A MARKODBAN LESZ,MEGSZERZED A KULCSOT,AMELY KINYITJA MINDEN REJTÉLY AJTAJÁT."