A feminizmusról

(részlet)

Mivel elnyomták, kínozták és jelentéktelen senkivé redukálták, a nő csúnyává vált. Ha a természeted nem tud saját belső szükségletei szerint kibontakozni, akkor megsavanyodik, méreggel itatódik át; nyomorékká, bénává válik, elferdül, vagyis természetellenes lesz.
Az a nő sem valódi, akit a mai világban látsz, mert évszázadok kitartó munkájával megrontották őt. És ha a nő romlott, a férfi sem maradhat természetes, hiszen a nő által születik a férfi is, a nő ad neki életet. Ha a nő nem természetes, a gyermeke sem lesz az. Ha ő nem természetes - akár fiúnak, akár lánynak ad életet -, ez nyilvánvalóan kihat a gyerekekre is.
A nőnek feltétlenül szüksége lenne egy óriási felszabadításra, de ami felszabadítás, liberáció címszó alatt történik, az egyszerűen hülyeség. Az nem liberáció, hanem imitáció.

Az igazi felszabadulás valódi, autentikus nőt csinál a nőből, nem pedig férfi-imitációt. Márpedig most épp ez történik: a nők olyanokká próbálnak válni, mint a férfiak. Ha a férfi dohányzik, akkor a nő is dohányozni kezd. Ha a férfi nadrágban jár, akkor a nőnek is abban kell járnia. Ha a férfi egy bizonyos dolgot csinál, akkor a nő is azt teszi. Ám ezzel semmi más nem lesz belőle, csak egy másodosztályú férfi.
Ez nem felszabadulás, ez egy sokkal súlyosabb rabszolgaság - sokkal súlyosabb, mert az első rabszolgaságot legalább valaki más, a férfi kényszerítette a nőre. De ez a második rabszolgaság súlyosabb, mivel ezt a nő csinálta saját magának. Ha valaki más kényszerít szolgasorba, az ellen legalább fel tudsz lázadni, de ha te magad teszed rabszolgává magadat a felszabadulás nevében, onnan nincs kiút; akkor semmi lehetőséged a lázadásra.

Én azt szeretném, ha a nő igazi nővé válna, mert nagyon sok minden függ tőle. A nő sokkal fontosabb a férfinél, hiszen ő hordozza méhében mindkettőt: a férfit is, a nőt is. Ő hozza világra mindkettőt, a fiút is és a lányt is; ő táplálja, neveli mindkettőt. Ha ő maga meg van mérgezve, akkor a teje is mérgezett lesz, akkor a nevelési módszerei is mérgezettek lesznek.
Ha a nőnek nincs meg az a szabadsága, hogy valódi nő lehessen, akkor a férfi sem tud valóban férfi lenni. A nő szabadsága szükséges a férfi szabadságához; az sokkal alapvetőbb, mint a férfi szabadsága. És ha a nő egy szolga - mint ahogy évszázadok óta az is -, akkor a férfiból is szolgát fog csinálni, csak nagyon finom módszerekkel.
A nő módszerei nagyon finomak, kifinomultak. Nem direkt módon fog harcba szállni veled; az ő harca indirekt lesz, nőies. Nem fog megütni téged, hanem önmagát fogja bántani, és a sok sírás-rívástól még a legkeményebb férfi is papuccsá válik. Egy apró, gyönge nő uralni fog egy erős férfit... A nőnek teljes szabadságra van, szükségege, csak így lehet igazán szabad a férfi is mellette.

Ez egyike azoknak az alapvető dolgoknak, amit mindig észben kell tartanod: ha valakit szolgává teszel, végül te magad is szolgasorba kényszerülsz. Akkor te sem tudsz szabad maradni. Ha szabad akarsz leni, add meg a szabadságot másoknak is; ez az egyetlen módja, hogy szabad maradj.

A Női Felszabadítási Mozgalom az valami ronda dolog - és én tudom, hogy ezért a felelősség a férfi-sovinisztákat terheli. Oly sok erőszakot követtek el a nőkkel szemben az idők folyamán, hogy most revansot akarnak venni. De ha a bosszúvágy vezérel, az mindig pusztítással jár. Semmi értelme a régi sebeket nyalogatni. Semmi értelme elégtételt venni a múltért. Az embernek meg kellene tanulnia megbocsátani és felejteni.
Igen, helytelen volt, amit a nőkkel tettek - ezt elfogadom. Amit évezredeken keresztül a nővel csináltak, az abszolút helytelen volt. A férfi szolgasorba kényszerítette a nőt; még jobban, mintha csak egyszerűen egy eszköznek, vagyontárgynak tekintette volna. De mi értelme van bosszút állni? Akkor tebelőled vádló, a férfiből pedig vádlott lesz. És akkor a sovinizmusnak egy másik fajtája kezd majd formát ölteni. Létrejön majd a nő-sovinizmus, ezzel pedig egyáltalán nem fognak helyükre kerülni a dolgok. Akkor a nő fogja bántani a férfit, és előbb-utóbb a férfi akar majd bosszút állni. Hol van ennek a vége? Ez így csak egy farkába harapó kígyó.
Nekem az az érzésem, hogy sokkal jobb, ha a nő állítja le ezt az ördögi kört, nem pedig a férfi, mert a nőnek ez sokkal könnyebb - ő sokkal szeretetteljesebb, együttérzőbb. A férfi agresszívabb, erőszakosabb. Én nem nagyon bízom a férfiakban ebből a szempontból, sokkal inkább bízom a nőkben. Épp ezért nem támogatom a női felszabadítási mozgalmak erőszakos álláspontját, megközelítését.

Az élet problémáit szeretettel kell megoldani; az erőszakos hozzáállás nem old meg semmit.

A nő és a férfi két külön világ, ezért olyan nehéz megérteniük egymást. És a múlt tele volt félreértésekkel, ám nem feltétlenül szükséges, hogy ez a jövőben is így legyen. Tanulnunk kellene a múltból, és az egyetlen lecke, amit meg kellene tanulni az, hogy legyünk sokkal megértőbbek egymás iránt, hogy fogadjuk el egymás másságát. Mert azok a különbségek, amik a nő és férfi között vannak, értékesek - nem kellene, hogy konfliktus származzon belőlük. Valójában épp azok teszik vonzóvá a két nemet egymás számára.
Ha minden különbség eltűnne a nők és férfiak között, ha egyforma lenne a lelkiviláguk, akkor a szerelem is eltűnne, mert nem lenne ott a polaritás. A férfi és a nő olyanok, mint az elektromosságban a negatív és pozitív pólus - mágneses vonzerő van közöttük. Ellentétes pólusok, ezért természetes, hogy konfliktus támadhat köztük. De a megértésen keresztül, együttérzéssel és szeretettel, azáltal, hogy betekintünk a másik világába és megpróbálunk jóindulattal viszonyulni ahhoz a másik világhoz, minden problémát megoldhatunk. Semmi szükség arra, hogy még több konfliktust hozzunk létre - elég volt.
A férfinak éppúgy szüksége van a felszabadításra, mint a nőnek. Mindkettőnek felszabadításra van szüksége, mégpedig az elme uralma alóli felszabadításra. Együtt kellene működniük egymással, segíteni egymást az elme alóli felszabadításban. Ez lenne az igazi felszabadítási mozgalom.

A Felszabadítási Mozgalom, ami a világban most zajlik, egy férfiak által létrehozott jelenség. Meg fogsz lepődni, de ez megint egy férfiak közötti összeesküvés. A férfi most meg akar szabadulni a nőtől. Nem akar semmi felelősséget. Élvezni akarja a nőt, de csak mint szórakozást. A felelősséget, ami ezzel jár, nem akarja magára vállalni.
Ez most egy rejtett összeesküvés: a férfi mindenütt a világon arról próbálja meggyőzni a nőt, hogy függetlenné kell válnia. Ez egy kifinomult trükk. És a férfi elme ravasz, a férfi elme ügyes, és sikerült is neki sok-sok nőt megfertőznie ezzel az ideával.
Tudtad te azt, hogy akik a világon először szóba hozták a férfiak és nők egyenlőségét, azok férfiak voltak, és nem nők? Nem a nők, hanem a férfiak vetették fel először, hogy a nőknek ugyanakkora szabadságra van szükségük, mint a férfiaknak. Ez az egész elképzelés a férfi elméjéből pattant ki. És ez mindig így történik. Ha a férfi úgy érzi, hogy valami az ő javát szolgálja, azt mindig véghez is viszi. A férfi ravaszsága nagyon kifinomult, és néha olyan ügyesen sikerül véghezvinnie a tervét, hogy a nő közben azt hiszi, hogy ő harcolt ki magának valamit.
Ez a múltban is így volt. Volt idő, amikor a férfinak arról sikerült meggyőznie a nőt, hogy a nő egy rendkívüli, tiszta lény, egy angyal. A férfi mocskos, a fiúk pedig csak fiúk - de a nő?! A férfi piedesztálra helyezte a nőt, hogy ezzel a trükkel az ellenőrzése alá helyezhesse. Imádta a nőt, és az imádata által irányította. És természetes, hogy amikor a nő ott fenn állt a piedesztálon, azt gondolta, hogy ő valami isteni lény - nem csinálhatott tehát olyan dolgokat, mint a férfi, mert akkor ellentétbe került volna az egójával. Ez a magas piedesztál ugyanis borzasztóan kielégítette az egót.
A nő az anya volt, az istenasszony; istenibb képességei voltak, mint a férfinak. A férfi ronda, erkölcstelen, meg minden ilyesmi, ezért meg lehet neki bocsátani, bármit is tesz.
A férfi tehát évszázadokon keresztül csinálta a maga kis dolgait, a nő pedig ott trónolt a magasban. De ez csak egy trükk volt. Meggyőzték a nő egóját. És ha egyszer meggyőzik az egódat, akkor megfogtak. Akkor onnan nem tudsz kimozdulni. Ha egyenlőséget követelsz, az azt jelenti, hogy le kell jönnöd, le kell zuhannod a piedesztálról. Ez egy stratégia volt, és működött is. A nő megmaradt tisztának és szűznek egészen a házasságig.
Nyugaton azonban a férfi meggyőzte a nőt: „Mostantól szabadnak kell lenned, egyenlőnek kell lenned." Merthogy sok minden megváltozott, már más idők járnak - a férfi most már több nőt akar élvezni, nem csak a feleségét. Teljes szabadságot akar. És ennek egyetlen módja az, hogy teljes szabadságot ad a nőnek is. Tehát ismét meggyőzte a nőt. És a női szabadságharcosok most teljes szívükkel, teli torokból szabadság és egyenlőség után kiáltanak. Nem tudják, hogy megint ugyanabba a kutyaszorítóba kerültek: megint a férfi beszélte tele a fejüket. A férfi most használni akarja őket, aztán eldobni, nem vállalva semmiféle felelősséget, ami ezzel jár.
Ha igazán a dolog mélyére nézel, meg fogsz lepődni. A férfi elme nagyon ravasz. A nő ennél sokkal ártatlanabb - ő nem tud stratégiákban gondolkodni, nem tud olyan politikus lenni. Ő mindig hisz a férfinak. És meg fogsz lepődni, de ezek a női szabadságharcosok is megint bedőltek a férfinak! Semmi sem változott. Most ez szolgálja a férfi érdekeit: vagyis hogy most légy szabad, és ne várj el semmi kötelezettséget a férfitól. Ő nem akarja magát elkötelezni. teljes szabadságot akar. Nem akarja magára vállalni a felelősséget a gyerekeidért. Nem akar örökké veled élni, ő most minden napra új nőt akar.
És erre megint gyönyörű szavakat talált ki: az embernek kötelezettségek nélkül kell élnie. Nem kell kapcsolatokba bonyolódnia, nem kell birtokolni egymást, nem kell féltékenykedni.
Szóval a férfi ismét kitalált egy gyönyörű filozófiát. Korábban is ezt csinálta - akkor is átejtette a nőt, és most is át fogja ejteni. A nők pedig bíznak. Ez nem esik nehezükre, hiszen a szeretet könnyebben megy számukra, mint a logika. És őket mindig a jelen érdekli, a közvetlen jövő. A férfi mindig taktikázik, stratégiákat tervel ki, hogy mi fog történni, hogy hogyan fog történni - a jövőre gondol, a jövőt tervezgeti...
A mai korszellem szerint a nőnek egyenlőnek kell lennie a férfival. Nem szabad, hogy az otthon érdekelje; a család, a gyerekek, az anyaság.
A költészet, az irodalom, a festészet iránt kell, hogy érdeklődjön; a tudomány, a technológia és még sok minden más iránt. Női csoportosulások alakulnak mindenütt a világon a női öntudat fejlesztésére. És az összes öntudat-fejlesztő tanfolyam egyetlen dologról szól: hogy elpusztítsanak valamit mélyen magukban, ami a nőiséget jelképezi. Csak akkor vehetik fel a versenyt a férfiakkal.
A nők lágyak, természetükből fakadóan lágyak. Nem versenyezhetnek a férfiakkal. Ha versenyezni akarnak, ahhoz keménnyé kell válniuk. Ha feminista nőkkel akadsz össze, mindegyikük arcán láthatod, hogy elveszítették lágy vonásaikat. Egy feministát nem könnyű úgy szólítani, hogy „bébi" - sőt, kifejezetten nehéz. És ő maga is dühös lesz ettől, nem fog neki örülni. Mi az, hogy „bébi"? - hiszen ő egyenlő veled, olyan, mint te vagy És elkezd bekeményíteni.
Mindenféle küzdelem keménnyé tesz. És aztán megpróbálod, hogy ne érdekeljenek az otthon dolgai, mert ha az otthonnal vagy elfoglalva, nem veheted fel a versenyt a világgal. Ha a gyerekekkel vagy elfoglalva, nem tudsz lépést tartani a világgal; az elvonná az figyelmedet. És ha versenyre kell kelned a világgal és be kell bizonyítanod, hogy ugyanolyan erős vagy, mint a férfi, akkor valami módon férfivá is kell válnod.
De ebből nagy baj lenne. Ez óriási veszteség lenne - mert a női lágyság az egyetlen reménység az emberi nem számára, nem pedig a férfi keménysége. Épp eleget szenvedtünk a férfiúi keménységtől. Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a férfi kezdjen olyanná válni, mint a nő, nem pedig fordítva.
A nők saját maguk ellen dolgoznak, és határozottan megtesznek mindent, hogy ez sikerüljön is. De ez nem természetes. Ami természetes bennük, az az anyaméh - az anyaméh, ami gyermek után szomjazik, ami otthonra vágyik. Az otthon nem más, mint a nő méhének látható kivetülése.

(Osho:Nők könyve)