A kamaszkorban mindig erős vágy él, hogy egy csoporthoz, vagy valami más hasonlóhoz tartozzanak. Mit tükröz ez az igény?

          (a könyvben Oshonak kérdéseket tesznek fel, s ő válaszol rá....)

„Azt , hogy már nem tartoznak a családhoz,de ahhoz még túl fiatalok és gyámoltalanok, hogy megálljanak a saját lábukon. Ha nem lenne  szakadék gyerek és szülő közt, akkor nem lenne szükség ilyen csoportokra sem. Keleten nem történik ilyesmi- ott nincsenek hippik, punkok vagy skinhead-ek. Azért nem látni ilyent, mert a gyerekek a családhoz tartoznak. A családban gyökereznek, nincsenek egyedül: az a fajta szakadék, ami nyugaton megjelent, keleten nem létezik.

 Azért akarnak  bármilyen csoporthoz tartozni, mert rettegnek attól, hogy egyedül maradnak.  Túl fiatalok, túl sebezhetők, ezért bármilyen csoporthoz odacsapódnak, amelyikre rábukkannak a környeztükben. Rá lehet őket venni, hogy bűnözzenek, rájuk lehet erőltetni a kábítószert vagy annak terítését - meg fogják tenni. Néhány dörzsölt fickó ügyesen tudja irányítani ezeket a csoportokat, és kihasználja a fiatalokat, pontosabban azt az igényüket, hogy ezek a gyerekek tartozni akarnak valahová.

 Először  tehát a szakadékot kell megszüntetni(..itt a gyerek és szülő közti szakadékról ír).Aztán pedig másfajta csoportokat  kell létrehozni. A történelem folymán sokféle csoport kialakult már. Például voltak akik  Szókratész iskolájához tartoztak, és az igazságot keresték. Athénban mindenki , akibe egy csepp inteligencia is szorult,Szókratészhoz csapódott. Szókratész nem volt egyedül, keleten sok szofista azon fáradozott, hogy az érvelés művészetét tanítsa. Ezernyi fiatal tartozott ezekhez a szofista iskolákhoz, hogy kitanulják  az érvelés , a nagyon kifinomult vita mesterfogásait.

 Indiában szintén sok iskola volt - különböző filozófulsok különböző filozófiákat  terjesztettek - és a fiatalokat ezek nagyon is érdekelték. Az idősek már megállapodtak, a fiatalok generációja volt mozgásban. Senki nem akadályozta őket, elmehettek bármelyik tanítójukhoz. Tanítót is válthattak, és nagyon sokat tanulhattak az eredeti gondolkodásról. Nem unalmas, halott egyetemekre jártak -(ezzel nem értek egyet)...mint ma , ahol csak papagájmódra ismétlő professzorokat látni. Minden eredeti gondolkodó önmagában is egy kész egyetem volt, és körülöttük ezernyi fiatal tanult meg valamit az életről. Sőt , nem csak megtanulták, de meg is élték, meg is tapasztalták mindezt, mielőtt megállapodtak volna. Igy nem bőrfejűek lettek, hanem ott időztek Nagarjuna, Basho, Csuang-ce, Püthagorasz, Hérakleitosz vagy éppen Epikurosz társaságában. És ez valami csodaszép volt.

 Hozzám is jöttek fiatalok, és egy hatalmas család alakult ki itt. Egyfajta laza  összetartozás jött létre, senki nem kényszerül rabszolgaságba, mindenki szabad,és mégis emberek ezreivel érezhet egyfajta harmóniát. És minden probléma nélkül meg tudom azokat a terroristákat és bőrfejűeket. Sok hippit megváltóztattam már - nem is ismernétek rájuk. Talán már ők is elfelejtették, milyenek voltak, amikor először eljöttek hozzám...

 A világban szükségünk van  vándorló filozófusokra, utazó tanítókra, akikhez a fiatalok tartozhatnak, akiktől tanulhatnak, és akiknek segítségével  meg is élhetnek valamit."

(Osho:Gyermekek könyve)