...talán a háborút is a "sort " akarta....????....vagy ez csupán a végzetünk....????

  ..ezt most Milesnek, hogy ne csak két sorból ítélkezzen....olvassa végig.....

A sors és a végzet képzetei

 Nincsen sors sem végzet. Csupán a felelősségedet igyekszel áthárítani valamire, ami nem létezik. És mivel nem létezik, nem tud ellenkezni veled, nem tudja azt mondani:" Kérlek, ne hárítsd rám a te felelősségedet!"

  Isten csendes, bármit ráháríthatsz - nincs ellenállás, mert nincs, aki ellenálljon. A sorssal is ugyan ez a helyzet. Kudarcot vallasz a szerelemben, kudarc ér  más ügyben .A kudarc fáj. Sebesült szívednek szüksége van valamilyen gyógyírra. A "sors"nagyszerű gyógyír, és ingyen beszerezhető. Fizetned sem kell, éret. Azt mondhatod:" Mit tehetek? A sors akarta így" Siker, vagy kudarc, gazdagság vagy szegénység, betegség vagy egészség, élet vagy halál-minden a sorsnak nevezett ismeretlen hatalom kezében van. "Én mindent megteszek, amit csak tudok, mégis folyton kudarcot vallok. Híven követem az összes erkölcsi szabályt amire tanítottak, mégis szegény vagyok .És látok mindenféle erkölcstelen embert gazdagodni, előre jutni, híressé válni .A sors akarja így" Vigaszt kapsz tőle. Megvigasztal, ha nem éred el a célodat.

  Azzal vigasztal, hogy ha mások sikerrel jártak is, nem jelent semmit,a sors akarta így. Tehát: egyrészt megmenekülsz a kisebbrendűségi érzéstől, másrészt a féltékenységed élvezi a gondolatot, hogy a sikeres ember is csak azért jutott többre, mert a sors rendelte így. "Semmi köze az ő személyéhez, nem felső rendűbb nálam."

 Isten, sors, végzet-ugyan abba a kategóriába tartoznak, áthárítod a felelősséget valami nem létező dologra.

 Szerte a világon, ha meg akarnak szabadulni valamitől, áthárítják Istenre, a sorsra, a végzetre. Nyilvánvaló, hogy nem dobhatod a szemetet olyasvalakire, aki éppen jelen van. A türelemnek is van határa. Csak próbáld meg áthajigál a szemetet a szomszéd birtokára. Talán az első napon még nem szól semmit, talán vár két napig-de vajon meddig? Előbb - utóbb megragadja a gallérodat, és bebizonyítja neked,:" Létezem" Nem dobálhatod a kertembe a szemetet!" De ha nincs otthon senki, addig hajigálhatod át, ameddig csak akarod. Senki nem fog ellenkezni, senki nem fog kijönni, hogy azt mondja:"Mi folyik itt? Nincs benned semmi jóérzés?"

Sors, végzet-álszavak, halandzsa, semmi több. Dobd el őket, mert ez által válsz egyénné, aki teljesen felelősséggel tartozik a tetteiért. Mindaddig, amíg nem vállalod a felelősséget önmagadért, sosem fogsz megerősödni, sosem válsz függetlenné, sosem ízleled meg a szabadságot.

  Szabad lehetsz. De az ára, hogy elfogadod a felelősséget a maga teljességében.

Azt hiszed, hogy a felelősség áthárítása szabaddá tesz?Azzal , hogy nem érzel felelősséget a tetteidért, a gondolataidért, a lényedért, azt gondolod, hogy megszabadulsz minden következménytől? Nem, egyáltalán nem. Az rabszolgává, alsóbbrendűvé tesz. Elvesz tőled minden dicsőséget. Nem tudsz egyenesen állni, púpos leszel. Nem tud fejlődni az intelligenciád, mert nem fogadtad el a kihívást. A sorsra vársz, a végzetre, Istenre. Azt gondolod:" Amikor eljön az idő-a megfelelő idő, Isten akaratával én is üdvözülök."

Egyedül állsz a létezésben. Egyedül érkezel, egyedül halsz meg. A születés és halál között persze áltathatod magad azzal, , hogy van melletted valaki-a feleséged, az apád , az anyád, a férjed, a barátod-de ez csak színlelés. Egyedül jössz, egyedül mész, egyedül vagy születés és halál között.

 Én nem azt mondom, hogy nem szerethetsz egy férfit vagy egy nőt. Éppenséggel ha két , független szabad ember-akik saját vállukon hordják a felelősséget - találkozik abban mérhetetlen szépség rejlik. Egyik sem teher a másik számára. Egyik sem hárít semmit a másikra. Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi. Sosem lépnek át egymás területére. Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak.

Minél különállóbbak, annál tisztábban érthető, hogy az egyik is a másik is egyedül van - annál nagyobb a lehetőség két egyedüllét, két tisztaság, két egyén nagyszerű találkozására.

 Felejtsd el az olyan szavakat, mint a végzet, a sors, fátum. Nincs jövő, ha te nem teremted meg!Bármi lesz is holnap, az a te teremtményed! És ma kell megteremtened, most-mert a mából születik meg a holnap.