A kerti muskátli

A kerti muskátli (Pelargonium x zonale) elsősorban sávoslevelű muskátli (Pelargonium zonale) és a szennyes muskátli (P. inquinans) keresztezéséből származik. Az előbbi fajtól örökölte a levelek sávozottságát, míg az utóbbitól az élénk piros színt és a mirigyszőrözöttséget. A magassága fajtától függően 20-80 cm között változik. A kerti muskátli szára felálló és bokrosan elágazik. A gömbös ernyővirágzatokban nyíló egyszerű vagy telt virágok színpompája változatos. A legnépszerűbb virágszín a piros, de a rózsaszín árnyalatokból is nagyon sokfélét találni, sőt fehér virágú fajták is vannak. Magyarországon fagyérzékeny, de a mediterránumban számos helyen kivadulva él.

A futó- vagy borostyánlevelű muskátli

Az alpesi házak elmaradhatatlan díszítőeleme a futómuskátli (Pelargonium x peltatum). Hazánkban jelentősége már a kerti muskátliét is meghaladta. Ez a növény is több faj keresztezéséből származik (P. peltatum és P. lateripes). A kerti muskátlinál jóval vékonyabb hajtásrendszerrel rendelkezik, de töve ennek a fajnak is fásodik. Elfekvő, lecsüngő hajtásaikon borostyánszerű, húsos, fényeszöld, kopasz levelek találhatóak. A fajták félig vagy teljesen csüngő hajtásúak lehetnek, egyszerű vagy félig telt virágokkal. A színskála a fehértől a piros-fehér, a alzac- a rózsaszín és a skarlátvörös árnyalatain át a liláig terjed. A hatjások hosszúsága 40 cm és 1,5 m között változik.

Egyéb muskátlifajok

Számos egyéb, kisebb jelentőségű muskátlifajt is be lehet szerezni Magyarországon. Az angol muskátli (P. x grandiflorum) leginkább a kerti muskátlihoz hasonlít, de nála ellenállóbb faj, ami kevesebb virágot hoz és szára jobban elfásodik.

A rózsaillatú muskátli (P. graveolens), a citromillatú muskátli (P. odoratissimum) és a almaillatú muskátli (P. x fragrans) mirigyszőrei változatos, a nevükben szereplő növények illóolajaira emlékeztető illatúak.

A muskátlifajok gondozása

A kerti és a futómuskátli a nyár folyamán folyamatosan hozza virágait. Az elnyílt virágokat mindig távolítsuk el, így a növények nem a termés érlelésére, hanem újabb virágzatok kifejlesztésére fordítja energiáit.

Hőmérséklet

Az muskátlik eredeti élőhelyén az minimumhőmérséklet 4 °C. Ennek megfelelően a termesztésben lévő fajták is elviselik ezt a hőmérsékletet, sőt némelyik akár az enyhe talajmenti fagyokat is. Ennek ellenére télen 12-15 °C között tartsuk őket, mert az ez alatti hőmérsékleten a levelek elszíneződhetnek. Hűvös, nedves helyen tartva gyökérbetegségek léphetnek fel.

Víz

A növekedési időszakban (tavasszal és nyáron) bőségesen öntözzük, de figyeljünk arra, hogy a cserépben ne legyen pangó víz, mert ez gyökérpusztulást idézhet elő. Télen kifejezetten száraz viszonyokat igényel.

Talaj és tápanyag

A muskátlik nem talajra nem érzékenyek különösen, de érdemes kimondottan számukra készült földkeverékekbe ültetni a gazdag virágzás érdekében. A magas kálium és foszfortartalmú műtrágyák (virágoztató tápoldatok) szintén jótékonyan hatnak a virágzásra. Ha nem akarunk törődni a rendszeres tápanyag-utánpótlással, használjunk tartós hatású műtrágyákat.

Szaporítás

Bár nagyüzemi szinten a magról történő szaporítás is igen elterjed, otthoni körülmények között nincs túl nagy jelentősége.

A vegetatív szaporítása tört, vagy vágott fejdugványokkal történik. A dugványokat úgy kell letörni, hogy azon egy teljesen és egy félig kifejlődött levél legyen. Bár így egy kicsit lassabban érik el a növények a virágzóképes kort, de sokkal jobban gyökeresednek, mint a 3-5 levéllel rendelkező dugványok. Az sem utolsó szempont, hogy így több muskátlit tudunk felnevelni.

A leszedett dugványok vágási felületét hagyjuk kissé megszikkadni. A dugványokat csak steril közegbe helyezzük, különben számolnunk kell a fertőzés veszélyével. A növények 90-100%-os relatív páratartalom mellett 3-4 hét alatt begyökeresednek. Ezután fokozatosan csökkentve a páratartalmat kiültethetőek.

Papp János

(forrás: http://www.kertpont.hu/)