Szabó Lőrinc
(Miskolc, 1900. március 31. - Budapest, 1957. október 3.) költő, műfordító, életműve a 20. századi magyar líra kivételes teljesítménye.
A költő Szabó Lőrinc vasúti fékező és Panyiczky Ilona gyermekeként született, ősei kálvinista papok és tanítók voltak. A protestantizmust és a magyarságot a harmincéves háború idején védelmező Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől a család nemességet is kapott, gáborjáni előnévvel. Családja hamar elköltözött Miskolcról, iskoláit már Balassagyarmaton és Debrecenben végezte. 1918-ban besorozták, ezért hadiérettségit tett. A Tanácsköztársaság után egyetemistaként került Budapestre; először gépészmérnöknek készült, de pár hét múlva átiratkozott a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára. Tanulmányait nem fejezte be.
Ahol a Lóci-versek születtek. A Németvölgyi út 16 (akkor 6) számú ház
Szabó Lőrinc (Rippl-Rónai József pasztellrajza, 1923)
(Wikipédia)
Utolsó kommentek