Foto:Vanguard....

....Tanács...

" A jó akaratú ember egyik legnagyobb tévedése, ha azt hiszi, őt az Isten is tanácsadásra teremtette, mindig, mindenben. Mivel sokszor szembesül elrontott, félresiklott életekkel vagy megoldatlan közproblémákkal-tapasztalatai birtokában szüntelen késztetést érez a beavatkozásra. A közösség ügyeiben ez a buzgalom, inkább hasznos, mint káros. Javaslat a neve. Meg lehet vitatni, ki lehet próbálni, el lehet vetni. Túlzott formája az okvetetlenkedés, az ellentét-szitás, a csak - azért is kötözködés. A tárgyilagos szemlélő hamar észreveszi ,mikor mi van a megnyilatkozó szándék mögött .A politikai szintér kitűnő iskola, gyakorolhatjuk a megkülönböztetés tudományát. Veszélyesebb, ha a tanácsadás kényszerré fejlődik, s a személyi kapcsolatokat, barátságokat, szerelmeket veszi célba. Mindannyiunk számára nagy kísértés: beleszólni a szeretett lények életébe-minél jobban szeretjük őket, annál fokozottabban. Hányszor és hányszor hangzik el:"Azt tanácsolom, hogy ezt soha többé...." Ez persze nem valódi tanács. Inkább fenyegetés. Álcázott parancs, amely mindjárt a büntetés is kilátásba helyezi. A legtöbben le is rázzák magukról, mint kutya a vizet, nem veszik komolyan. A kéretlen tanácsadó felületében tekint rá a másik ember helyzetére, annak lelki szerkezetét, jellemvonásait nem vizsgálja meg gondosan, de mondja-mondja, mit tenne ő ebben a szituációban, hogy döntene ő....szinte ráerőszakolja a saját véleményét embertársára....Észre sem veszi, és máris megsértette a partner személyes szabadságát ,beleavatkozott abba ,ami nem az övé ,s talán kárt is tett,bár akaratlanul. Indiszkrét volt-bekukucskált egy sokablakú ház véletlenül nyitva felejtett, legkisebb ablakán, s azt képzelte, az egész belső teret látja. Ha az ilyen hivatásszerű tanácsot a másik fél megfogadja, s a végén balul sül el, a felelősség, mint a bumeráng, visszaszáll a tanácsadóra - ha pedig hiába tanácsolta, remek alkalom a kárörvendezésre:.....mert nem hallgattál rám!" Nem közömbösséget hirdetek!!! Csak egy sokkal finomabb, érzékenyebb lelki tevékenységet, a szavak mellé vagy helyett inkább egy-egy rajtunk függő,a másikat segítő , parányi tettet. Legyünk készenlétben. Szeretetünkkel, nyitott szivünkkel, meleg szemünkkel, türelmünkkel, hogy ha hozzánk fordul valaki, és megkérdi: mit hát, és hogyan tovább? - érvényes, megfontolt választ adhassunk. Mert amennyire a kéretlen - éretlen tanács káros túlcsordulása a jóakaratnak, a kérésre megtagadott tanács a kiapadt részvét jele .A panasz meghallgatása, az érdeklődés az iránt,amibe beavatnak,viszont sohasem tehet kárt, gyakran feloldja a beszélő görcseit .Nagy jótevő olykor a csendes meghallgatás - mai világunkban,amikor mindenki beszélni szeretne,és ahol oly sok a hiábavaló fecsegés."

(Jókai A.)