"Egy rendkívül fontos dolgot nem szabad elfelejtened: igen ügyesen gyártunk hamis értékeket. az igazi értékek a teljes valódat követik, az egész lényedet, a hamis értékek viszont nagyon olcsók. Úgy festenek, mint az igaziak, de nincs szükségük a teljes valódra, csak felületes formaságokra.

Például a szeretet és a hit helyére teremtettünk egy hamis értéket, a hűséget. A hűséges ember csupán a felszínen mutat szeretetet. A szeretet minden gesztusát alkalmazza, de nem őszinték a mozdulatai, a szíve nem vesz részt a külső gesztusokban.

A rabszolgák hűségesek - de ki feltételezné, hogy egy rabszolga, akit megfosztottak emberi jogaitól, akitől elvették a büszkeségét és a méltóságát, szeretni tudja azt , aki így megcsonkította? Gyűlöli a tettest, és ha lehetősége nyílik rá, meg fogja ölni! De a felszínen hűséges marad - kénytelen így tenni. Nem jókedvéből teszi, hanem félelemből. Nem szeretetből, hanem úgy programozták az elméjét, hogy hűséges legyen parancsolójához. Ugyanilyen hűséget mutat a kutya is a gazdája felé.

A szeretet sokkal teljesebb választ követel. Nem kötelességtudatból érkezik, hanem a szívdobogásunkból, saját boldogságunkból, azért mert adni vágyunk. A hűség kellemetlen valami, de évezredeken át nagy tiszteletnek örvendő érték volt, mert a társadalom különféle módon rabszolgaságban tartotta az embereket. A feleségnek hűségesnek kellett lennie a férjéhez - olyannyira, hogy Indiában nők milliói haltak a férjük után, felugrottak a halotti máglyára, és halálra égtek. Ezt várta el tőlük a társadalom, és annak a nőnek, aki nem tette meg, kárhozott életet kellett élnie. Szinte kitaszítottá vált, cselédként bántak vele a saját családjában is. Arra következtettek, hogy mivel nem tudott meghalni a férjével, nem volt hűséges hozzá.

Pedig nézzük csak egy pillanatra a másik oldalról a dolgot: egyetlen férfi sem ugrott a felesége halotti máglyájára! Senki sem tette fel a kérdést: " Vajon ez a férfi sem volt hűséges a feleségéhez?" De ez egy kettős szabályrendszerre épülő társadalomban történt és történik. Az egyik norma a mesterre,a gazdára , a tulajdonosra vonatkozik, a másik meg a rabszolgára.

A szeretet veszélyes élmény, mert olyasvalamit birtokolsz, ami nagyobb nálad. És nem irányítható, nem tudod parancsszóra létrehozni. Ha egyszer eltűnt, lehetetlenség visszahozni. Mindössze annyit tehetsz, hogy színlelsz, képmutatóvá válsz.

A hűség egészen más kérdés. Saját elméd hozza létre, ezért nem tartozik ama dolgok közé, amelyek felett nincs hatalmad (mint pl. a szeretet...).

Bizonyos kultúrákban ugyan olyan gyakorlat, mint bármely más kötelesség. Színészkedsz, és lassan s-lassan te is hinni kezdesz a saját játékodban. A hűség azt követeli, hogy mindig, életedben és halálodban is ragaszkodj egy emberhez, akár vágyik rá a szíved akár nem. Ez a rabszolgatartás egyik pszichológiai eszköze.

A szeretet szabaddá tesz. A hűség rabszolgává. A felszínen hasonlónak tűnnek, de a mélyben épp ellentétei egymásnak, szöges ellentétei. A hűség színjáték, neveltetésed részeként sajátítottad el.

A szeretet vad, minden szépsége a vadságában rejlik. Szellőként érkezik, csodálatos illatárral, eltölti a szívedet, és az addigi sivatag helyén hirtelen virágokkal teli kert burjánzik. De nem tudod, honnan érkezik, és lehetetlen erőltetni. Magától jön, és addig marad, amíg a létezés úgy akarja. És ahogy egy napon megérkezett, akár egy idegen, egy vendég, úgy egy napon majd hirtelen elillan. Lehetetlen megragadni, nincs mód a marasztalására.

A társadalom nem épülhet ilyen kiszámíthatatlan, megbízhatatlan élményekre. Garanciákat, biztosítékokat akar, ezért teljesen eltüntette életéből a szerelmet, és a házasságot ültette helyébe. A házassághoz hozzátartozik a hűség, a férjhez való hűség, és mivel megvannak a szabályai, ezért kézben tudod tartani....de egy nagy semmi a szerelemhez képest - még annyi sem, mint egy harmatcsepp a szerelem óceánjában.

A társadalom viszont nagyon elégedett vele, mert változatlan. A férj megbízhat a nejében, bízhat abban, hogy holnap is éppen olyan hűséges lesz hozzá, mint ma. A szerelembe viszont lehetetlen bízni - a legfurcsább sajátossága, hogy miközben a legnagyobb bizalom, mégsem bízhatunk benne. E pillanatban teljes, de a következő pillanat nyitva áll előtte. Tovább növekedhet benned, vagy elillanhat a szívedből. A férj olyan feleséget akar, aki a rabszolgája marad egész életében. Nem függhet a szerelemtől, létre kell hoznia valami olyasmit, ami hasonlít a szerelemre, de az emberi elme műve."

Osho tollából...