Egy kis olvasni valót hoztam ma....egy érdekes könyvből, ami nagyon tanulságos!
Elménknek két alapállapota van:szeretet és félelem . A félelem a negatív érzelmeink forrása. Ez egy csodálatosan egyszerű gondolat, és nagyon hasznos kiindulási pont érzéseink megvizsgálásához.
Nézzünk csak egy példát: Gyula (a férj) hazaér, bűzölög az alkoholtól és a parfümtől. Sára (a felség) nagyon dühös. Ordítozik, kiabál és tányérokat dobál a konyhán keresztül. Sára-mint mindig-most is azt mondja: "Ha mérges vagyok, akkor egyszerűen elönt a düh, és ez nem félelem!"
Pedig tulajdonképpen a feleség azért ordít, mert fél. Attól fél, hogy leveszítheti a férjét. Azért fél, mert férje nem törődik vele, és fél, mert észrevette Gyula kabátján a hosszú szőke hajszálat! Amikor mérgesek vagyunk, akkor félünk!
Hát a féltékenység? A féltékenység is egyfajta félelem. Félsz, mert azt gondolod: alacsonyabb rendű vagy másokhoz képest, és rettegsz attól is , hogy ők is így gondolják .Amikor féltékenyek vagyunk, akkor félünk!
Robi aggódik a jelzáloga miatt. Azt gondolja:" Ha aggódom, akkor az biztosan nem félelem! Valójában az aggódás egy másik szó a félelemre! Hogy is aggódhatnál valami miatt, ha nem félsz? Amikor aggódunk, akkor félünk.
A düh , a féltékenység és a depresszió mögött ott ólálkodik a félelem. Tehát hogyan is hasznosíthatjuk a szeretet/félelem elvét? Képessé tesz bennünket arra, hogy őszintébbek legyünk magunkhoz! Felfedezzük, hogy általában nem a miatt borulunk ki, mint ahogyan azt először hisszük.
Ha le akarod győzni félelmeidet, fel kell ismerned, hogy léteznek. Míg azt mondod:" Nem vagy rám tekintettel, hiszen féltékennyé teszel engem!" , addig nem jutsz előrébb. Csak akkor kezdesz kikecmelegni a csapdából, amikor fel tudod tenni magadnak a kérdést: " Milyért félek akkor, amikor jóképű idegenekkel beszélek?" Ekkor felismered a félelmeidet mások hibáztatása helyett. Amikor felismered félelmeidet, esélyed van rá, hogy felülkerekedj rajtuk.
Félelmeink beismerése segít nekünk, hogy megmagyarázzuk érzéseinket azoknak az embereknek, akik sokat számítanak nekünk:
"Drágám, azért lettem dühös, mert félek. Félek, mert ha megveszed azt a méregdrága ékszert, akkor nem fogunk egy évig enni:"
„ Azért kiabálok veled akkor, amikor későn jössz haza, mert félek, hogy valami történhetett veled az úton. Nem tudnék mihez kezdeni, ha elveszítenélek. Ezért félek."
Ha beismerjük félelmeinket, akkor leszokunk arról, hogy más embereket hibáztassunk. Ekkor lényegében azt állítjuk:"Azt akarom , hogy tudd,:félek .És ezzel nem azt mondom, hogy ez a te hibád!"
Amikor elfogadjuk azt, hogy többé már nem kell tökéletesnek lennünk, és érzelmeink egyik fő mozgatórugójaként félelmeinket nevezzük meg, szeretteink erre reagálni fognak. Sérülékenységünk beismerése jobban működik, mint mások sértegetése.
Emlékezzünk arra, hogy mások sem amiatt borulnak ki, mint ahogy gondolják. Amikor rád támadnak, akkor tulajdonképpen félnek. Ha tudod, hogy félek, akkor már nem fogsz megijedni annyira!
Felmerülhet benned a kérdés: „De ha a szeretet és a félelem a két fő érzelem, akkor ez azt jelenti, hogy sok ember fél?" Természetesen! A legtöbb ember majdnem a nadrágjába csinál félelmében - rettegnek attól, hogy butának vagy kövérnek tartják őket, és attól, hogy elveszíthetik a munkájukat, a jó hírüket vagy a pénzüket. Félnek, hogy meglopják őket, megöregednek, egyedül maradnak, délnek az élettől és haláltól. Ezért viselkednek olyan ostobán!
Mitől érzik jobban magukat? Attól, ha szeretik őket!
( Andrew Metthews)
Utolsó kommentek