.
.
Megosztozunk a hazugságokon
Viselhetővé válik a fájdalom
Darabkáira hullik a képzelet
Sokáig boldog voltam én veled
De nem tart örökké semmilyen mágia
Ami megszületett meg kell halnia
Zivatar esőfelhő húú de sötét
A hajlékony álom megnyalja köldökét
Tudom hogy egyszer én is annyi leszek
Mint a párna alatt szunnyadó emlékezet
Szerettem veled lenni nem is vitás
És csak a gyermek szívből hiányzó lojalitás
Zokog most bennem... mondatja velem
Nem igazság.
Meghalni könnyű meghalni mindenki tud
És lehet hogy végül minden a pokolra jut
De milyen szép
Milyen szépen viszi magával a szél
A hamut
De milyen szépen
Milyen szépen viszi magával a szél...
/Quimby:Sirató/
" Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi, eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket. Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket. Hangokat hallunk: zenét, dallamot, szavakat, soha el nem mondott vallomásokat, és sokszor feledteti velünk azt, ami valóban megtörtént."
/Várnai Zseni/
" Ekkor megjajdult a szél az erdőn, a holt levelek zörgő táncba kezdtek, a száraz ágak összeverték csonkkarjaikat, és mindenki tudta, hogy meghalt November. Aztán csend lett, csak a köd sírdogált csendesen, és könnyei halk koppanásokkal hulltak az avarra."
/Fekete István/
Szégyenlős november
.
Forró napsütésben fürdőzik november
Ingét, bár ledobta, csupaszkodni nem mer
Szégyenlős mosollyal tart még pár levélkét
reszketeg kezében, s eltakarja testét
Majd - ha jő december, s havat szór a tájra -
felöltözik akkor hófehér ruhába
Forró napsütésben fürdőzik november
Ingét, bár ledobta, csupaszkodni nem mer
Szégyenlős mosollyal tart még pár levélkét
reszketeg kezében, s eltakarja testét
Majd - ha jő december, s havat szór a tájra -
felöltözik akkor hófehér ruhába
Forró napsütésben fürdőzik november
Ingét, bár ledobta, csupaszkodni nem mer
Szégyenlős mosollyal tart még pár levélkét
reszketeg kezében, s eltakarja testét
Majd - ha jő december, s havat szór a tájra -
felöltözik akkor hófehér ruhába
" -Amíg meg nem halunk, addig nem fogjuk megtudni, hogy vannak ők ott minélkülünk- suttogta valahová felfelé Anatolija. "
/Narine Abgarjan : Égből hullott három alma /
" Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak."
.
/Ossian/
" A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír. Azután megáll."
/ Karl Ove Knausgård /
" Szabadság egyenlő pusztítás plusz mozgás."
Ismét szeptember 11.van...egy idézetet hoztam ma, ami a halál borzalmairól szól, arról, amit ott, akkor átéltek az emberek...
Borzasztóan érintett akkor ez a szeptemberi tragédia, de nem értettem meg annyira, mint most, amikor is egy szerettemet veszítettem el. Feldolgozni sosem lehet egy közeli ember halálát, de egy kicsit jobban felfogtam a halál értelmét...talán, talán így van,amikor is éppen nem jut eszembe valami nagyon egyszerű, nagyon kézzel fogható vele kapcsolatban, amikor nem tudok szólni hozzá már, nem nevethetek vele, és nem sírhatok már a vállán.
Csupán annyi maradt, hogy őt sirathatom.
" Borzalmas pillanat volt. De amikor elmúlt, és apa a lárma és a felfordulás ellenére mozdulatlan maradt, felfogtam, hogy tényleg nincs már. A szabadság érzetét, amely a felismerés hatására tolult fel a mellkasomban, éppolyan nehezen uraltam, mint a bánat korábbi hullámait, és ugyanazt a kiutat találta meg a zokogásban, amely a következő pillanatban akaratom ellenére kiszakadt belőlem."
/ Karl Ove Knausgård : Halál /
Utolsó kommentek