" Szabadság egyenlő pusztítás plusz mozgás."
Ismét szeptember 11.van...egy idézetet hoztam ma, ami a halál borzalmairól szól, arról, amit ott, akkor átéltek az emberek...
Borzasztóan érintett akkor ez a szeptemberi tragédia, de nem értettem meg annyira, mint most, amikor is egy szerettemet veszítettem el. Feldolgozni sosem lehet egy közeli ember halálát, de egy kicsit jobban felfogtam a halál értelmét...talán, talán így van,amikor is éppen nem jut eszembe valami nagyon egyszerű, nagyon kézzel fogható vele kapcsolatban, amikor nem tudok szólni hozzá már, nem nevethetek vele, és nem sírhatok már a vállán.
Csupán annyi maradt, hogy őt sirathatom.
" Borzalmas pillanat volt. De amikor elmúlt, és apa a lárma és a felfordulás ellenére mozdulatlan maradt, felfogtam, hogy tényleg nincs már. A szabadság érzetét, amely a felismerés hatására tolult fel a mellkasomban, éppolyan nehezen uraltam, mint a bánat korábbi hullámait, és ugyanazt a kiutat találta meg a zokogásban, amely a következő pillanatban akaratom ellenére kiszakadt belőlem."
/ Karl Ove Knausgård : Halál /
Utolsó kommentek