" Mert bármilyen messzire is utazik az ember, mindenki az marad, ami, és még ha szédítő új magasságokba is száll, ha körbe is repüli a napot, és azt hiszi, hogy annak a tökéletes aranyfénynek a sugarai közé tartozik, akkor sem fog. A szárnyak mindig elolvadnak, az ember pedig mindig visszazuhan a régi énjébe."
/Jeff Lidsay/
Gondolatbeli utazásaim régóta tartanak, kilenc éve hogy ezt megosztom itt is a látogatóimmal, olvasóimmal.
Igen a szárnyak mindig elolvadnak, hiszen emberek vagyunk, nem madarak, de mégis azt mondom megéri gondolatban messzire utazni....főleg , ha tudja az ember , hogy sokan kísérik.
Utolsó kommentek