Befejeztem végre T.G.Ákos harmadik könyvét. Sokáig olvastam, igaz sok munkám volt közben, de valahogy unatkoztam egy kicsit az olvasása közben. Amilyen jónak találtam az első kettőt, a harmadik kissé ismételgetős/gondolom azoknak , akik csupán ezt olvassák, ismertetés a másik kettőből/. Azért a vége mégis nagyon tetszett, mert egy gyönyörű "csodát" osztott meg az olvasókkal.
Olvasságok, sok-sok Balaton, humor és persze együttérzés a másik felé...no ezt nagyon becsülöm a regényben, ha igaz, ha csak kitalált akkor is.
A világ közepe...mindenkinek máshol találtatik. Egy kisgyereknek pélkául egy traktor ülése is jelentheti a világ közepét.
Utolsó kommentek