" Nagyon elszomorító, és olyasmi, amit csak most kezdek megérteni, hogy nem választhatjuk meg a szívünket. Nem kényszeríthetjük rá magunkat, hogy azt akarjuk, ami jó nekünk vagy ami jó másoknak. Nem válaszhatjuk meg, hogy milyen emberek legyünk.
Mert hát… vajon nem sulykolják-e belénk gyerekkorunktól kezdve, nem kultúránk soha kétségbe nem vont közhelye-e ez? … William Blaketől Lady Gagáig, Rousseau-tól Rúmíig és a Toscáig és Mister Rogersig furcsán egységes az üzenet, elfogadják nagyok és kicsik: ha kétségeink vannak, mit tegyünk? Honnan tudjuk, mi a helyes? Minden pszichológus, minden pályaválasztási tanácsadó, minden Disney-hercegnő tudja a választ: „Légy önmagad.” "Hallgass a szívedre."
De megmondom, mire szeretnék igazán, valóban magyarázatot kapni valakitől. Mi van, ha valakinek történetesen olyan szív jutott, amelyben nem lehet megbízni?… Mi van, ha téged a szíved valami kifürkészhetetlen okból, szántszándékkal és elmondhatatlanul tündöklő felhőben elsodor az egészségtől, háziasságtól, polgári felelősségérzettől és erős társas kapcsolatoktól meg a többi engedelmesen betartott mindennapi erénytől, egyenesen a rombolás, önfelemésztés, katasztrófa gyönyörű lobogása felé? "
/Donna Tartt: Az aranypinty/
Utolsó kommentek