Az egyik régi karácsonyi újságomban találtam egy egyszerű "karácsonyi fatörzs" receptet. Gondoltam kipróbálom rizsliszttel, hogy a lányom is ehessen belőle. Nagyon finom lett, és azt hittem törni fog a felcsavarásnál /a glutén mentes tésztákat nem nagyon lehet csavargatni, melegen, ezért féltem tőle/ de láss csodát! langyosan fel tudtam tekerni. A többi már magától ment. Ha kértek receptet, szívesen megosztom, az eredetiben finom liszt szerepel.

Recept:

Hozzávalók a piskótához: 6 tojás, 6 ek.cukor, 6ek.rétesliszt , rum.

A krémhez:3tojás, 15dkg porcukor, 2ek.kakaó, egy narancs héja, 25dkg vaj.

A piskótát megsütjük, feltekerjük langyosan, meglocsoljuk a rummal, ha kihült.

A krémhez való 3tojást habverővel símára keverjük a cukorral, kakaóval, belereszeljük a narancs héját. Gőz fölött kevergetve sűrűre főzzük, majd kihűtjük.Hozzá adjuk az előre kikevert vajat, és együtt habosra keverjük. A krém felével megkenjük a kitekert piskótát, a többivel kívülről vonjuk be. Hideg vízbe mártott villával  megcsíkozzuk. Jó , ha áll egy napig a hűtőben./már persze ha addig kibírjuk/

Kipróbáltam a diós mézeskalácsot is, és nagyon jó állagú tészta sikerült, sőt nem kemény a mézeskalács sem.

Nem díszítettem cukormázzal, csak bemártottam kissé csokiba, és meghintettem kókuszliszttel. Finom!

Recept:

50dkg síma liszt, 12,5 dkg vaj, 20dkg porcukor, 10 dkg darált dió, 3tojás sárgája, egy fehérje, 1káv.kanál szódabikarbóna, 4evő.k. kakaó, 4 evő.k. méz, 1 kávés k. mézeskalács fűszerkeverék.Összegyúrni, kicsit lehet pihentetni, s utána készítani. Én annyit váltóztattam rajta, hogy glutén mentes liszteket kevertem, és vaj helyett disznózsírt használtam. Mostanában arra a következtetésre jutottam, hogy nagyanyáink zsírt használtak a gyúrt tésztákhoz, és mennyire jó volt. Találtam pár könyvet, amiben csak ezzel sütöttek.

Varrtam is egy kicsit,de már régebben el voltak készítve a blokkok, a kicsit letűztem, de a két nagyhoz már nem volt energia, meg elég jónak találtam tűzés nélkül is, és ha akarom, még utólag tűzhetem. Nagyon idő igényes ez a foltvarrás. Hát nem tudom mikor állok neki legközelebb, de ehhez tényleg sok idő és türelem szükségeltetik.

Az egész ház cérnából állt, és mindent félre tettem két napra, hogy kész legyen már végre. Talán az volt a szerencsém, hogy nem volt éppem mit olvasni, így még este is varrtam. Az olvasás azért nagyon hiányzott, mert azt bizony nem tudja pótolni semmi.

Már van mit olvasni, sőt be is fejeztem egy Alice Hoffman könyvet, ami nagyon nagyon jó volt! Erről majd egy külön bejegyzésben.

Néha úgy érzem , sok ez a készülődés, fárasztó. De aztán este mégis olyan  kellemes a várakozás, az ünnepekre.