Majdnem töpörnyűs pogácsa, de mégsem. Csináltam egy adag rétestésztát,tojással, langyos ecetes vízzel, majd megkentem vékonyan töpörnyű aljával. Hajtogattam, metéltem , forró késsel, húsz perc alatt pirosra sütöttem.
Szépen feljöttek, sőt szét is nyíltak. Ez csak egy próba volt, legközelebb rendes darált töpörnyűvel is kipróbálom.
Befejeztem egy könyvet is ma, Frederick Forsyth: Avanger a bosszúálló.
Ez a könyv teljesen véletlenül került hozzám, a szomszédtól kaptam, akinek szintén kölcsön adták, de ő úgy döntött, nem olvassa, nem nagyon érdeklik a krimik, olvassam először én, aztán majd meglátja.
Holnap vissza adom neki, és az orrára kötöm, hogy ne hagyja ki, mert ez bizony egy letehetetlen regény.
Amerika, vietnámi háború, boszniai harcok, minden van benne. A huszadik század történelme, ha nevezhetjük már annak a huszadik századot. Kegyetlen gyilkosságok, de szerencsére nem túlságosan sok oldalon, ahhoz elég, hogy az ember érezze, igen, itt szükség van a megtorásra, nem szabad egy gyilkosnak szabadon élnie, gondtalan jólétben. Én nem vagyok bosszúálló, de most mégis kicsit elégtételt éreztem a könyv végén. A bűnös megfizet azért , amit tett.
Olvassátok el, nagyon megéri.
Utolsó kommentek