Nagyon lassan haladtam ennek a könyvnek az olvasásával, igaz volt más elfoglaltságom is, és nem a letehetetlen könyv volt. Azért egy darabig biztosan velem maradnak a szereplők, amikor villany és gázszámlát fizetek , no meg hálát adok a meleg vízért is. A könyv olvasása közben sokszor gondoltam arra, hogy talán egy vak többet lát a látónál, olyan dolgokat is észre vesz, amit egy jól látó nam.
A vége felé könyörtelen nehéz életről olvashatunk, amit saját maguk okoztak a szereplők, valahogy teljesen függetlenségben szerettek volna élni, A két testvér egyetértésben élt, de szerintem a vak elfogadta volna a normál életet a nomád élet helyett, de ha rá vagy utalva látó testvéredre, könnyebb elfogadni, mint ellenszegülni.
Nem volt rossz könyv, elgondolkoztató olvasmány, olvasságtok el, s várom a véleményeket.
"És amikor néhány évvel később világossá vált számomra, hogy mennyország nem létezik, mintha súlyos teher esett volna le a vállamról.
Miért mondom ezt el neked? Azért mondom el, mert embernek lenni ezen a világon azt jelenti, hogy szembenézel a kemény valósággal, mindenféle szörnyű körülményekkel, hogy tudod, nem létezik más, csak élet és halál, és az emberi kínok olyan változatos sokfélesége, hogy abba minden Isten belezavarodna."
/E.L. Doctorow:A vak zongorista/
...és ezt a látó testvér mondja,öccsének, szerintem ő annyira hitehagyott ,hogy bizony semmilyen függőséget nem bír elviselni...
Utolsó kommentek