" Az ember keze arra való, hogy kézen fogjon vele más embereket. Arra, hogy megfogja, és ne hagyja eltávolodni magától a többieket.”
/Helen Macdonald: H mint héja/
Érdekes olvasmány volt Helen Macdonald könyve.
Meg lehet-e igazán szelídíteni egy vad madarat? Kérdések és válaszok ebben a könyvben megtalálhatók.
A türelem gyakorlása , talán ennyit még hozzá tennék, e nélkül biztosan nem megy semmi, még egy madárszelídítés sem. Azonkívül mire is jó egy vad madár társasága? Olvassátok el ezt a jó könyvet, és sok mindent megtudtok belőle.
" Van az életben egy időszak, amikor úgy gondolod, hogy a világ telis-tele van új dolgokkal.Aztán eljön egy nap, amikor rájössz, hogy a legkevésbé sem így áll a dolog. Felismered, hogy az élet voltaképpen lyukakból áll. Hiányokból..Veszteségekből.Dolgokból, amik voltak, de többé már nincsenek."
"A kezemre pillantok, csupa heg, forradás.Vékony fehér vonalak. Az egyik Mabel karmának a nyoma, az éhségtől ingerülten kapott bele- olyan , mint egy hússá-vérré vált figyelmeztetés. Egy másik sebhely kökénytüskéktől való, akkor szereztem, amikor azt hittem,hogy elveszítettem Mabelt, és átnyomakodtam egy sűrű cserjésen.
Vannak más hegek is, láthatatlanok. Azok nem tőle, vagy miatta lettek. Azokat ő gyógyította meg."
Utolsó kommentek