1931-ben született ez a különös, világot látó regény, s én most a huszonegyedik században még mindig érdekesnek találom...sőt , az járt végig a fejemben, hogy én ezt eddig mért nem olvastam? Mért nem mondta senki, hogy ha egy igazán Amerikába tartó útról szeretnék olvasni , hát ezt olvassam!!!
Pekri János útnak indul Amerikába, mert hazájában nem talál munkát , bárhogy is keres. Akkor még, abban a világban repülőkről szó sem esik, így hajóval utazik.Viszontagságos útjáról sokszor haza szeretne térni, de a sors másképp rendezi életét, és végül is megtalálja szerencséjét.
Egy idézet a könyvből, ami nekem a legjobban tetszett...
.
"Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket."
/Zilahy Lajos: A lélek kialszik/
Utolsó kommentek